-
Horváth Lili: Egy év, amiből nagyon sokat tanultunk
Legutóbbi szilveszterkor azt gondoltam, hogy a 2020-as év, már csak számmisztikájából adódóan is, különlegesen jó lesz. Végül nem így alakult, sőt, az egész világ számára egy különlegesen nehéz év lett... Ugyanakkor nagyon sokat tanultunk belőle, lemondásról, összetartásról, szeretetről. Horváth Lili színésznő gondolatai következnek az 2020-as évet értékelő adventi sorozat első részeként. Holnap Lackfi János költővel folytatjuk!
-
Az én idei adventem
Advent a kedvenc időszakom, a karácsony pedig a kedvenc ünnepem. Így van ez egészen azóta, amikor először elvarázsoltak az Angyalok és a rájuk való várakozás/vágyakozás. És ez nem változott később sem; sőt, idővel csak egyre jobban erősödött bennem a ragaszkodás az advent és a karácsony misztériumához.
-
Czecz Fruzsina: Gyerekkel vagyok
Fruzsit és a Gyerekkel vagyok honlapját évek óta – amikor még én is egy kismamás-babás honlapot szerkesztettem – ismerem és követem. De mindeddig csak online volt a kapcsolatunk, amíg végül pár napja – maszkban ugyan, de végre összejött a személyes találkozást is. Ekkor ajándékba kaptam tőle egy dedikált verseskötetet. Költői oldalát még nem ismertem, így hálásan és kíváncsian vittem haza a kis kötetet. Hálásan és kíváncsian, de őszintén szólva nem túl nagy elvárásokkal. Egy újságíró-pszichológus-édesanya, aki verseket ír a szülőségről? Milyen szövegek lehetnek azok? És egyáltalán: miért kell versbe faragni a szülőség gyakran nagyon is földhözragadt, hétköznapi helyzeteit? És ha meg is írjuk, valóban érdemes kiadni verseskötetként, hogy mások is…
-
A mi társadalmi dilemmánk
A Cybercsapda című könyv elolvasása után alig vártam, hogy megnézzem ezt a filmet. Nagy meglepetésekre ugyan nem számítottam, sem magamat illetően – a könyv óta sokkal kevésbé vagyok összenőve a telefonommal, persze azért egy újabb figyelmeztetés nem árt, sőt, gondoltam –, sem a dokumentumfilmet illetően, viszont sokat vártam tőle a tekintetben, hogy kamaszfiaimmal (10, illetve 12 és fél) együtt terveztem megnézni. Bejött! A szombat estére tervezett közös családi mozizást elég komoly ellenállás előzte meg a fiúk részéről: miért nézünk dokumentumfilmet, ha annyi más „jó film” van, és jött a felsorolás. De én hajthatatlan maradtam, márcsak amiatt is, hogy 7 éves lányunk a barátnőjénél aludt, tehát tökéletes volt az időzítés. A morgolódás fokozódott,…
-
Tisza Kata: Kékre szeretni
Októberben mutatták be az erdélyi származású Tisza Kata „színes sorozatának” utolsó, Kékre szeretni című ún. feldolgozásregényét. A bemutató, ahol a szerzővel Babarczy Eszter író, filozófus beszélgetett, előtte pedig Frenk zenélt, nagyon jó hangulatban telt, már amennyire a téma (érzelmi bántalmazás) és a járvány engedte (dedikálás például nem volt). Utána írtam is róla, de a könyvet sokáig csak kerülgettem. Nem csoda. A bemutató után sejtettem, hogy lesz némi közöm a benne írtakhoz (én is Erdélyben nőttem fel, az elnyomó rendszer okozta családon belüli feszültségeket, depressziót közelről ismerem; én is átéltem az érzelmi elhanyagolást, illetve bántalmazást gyerekként és felnőttként is), és magamat ismerve azt is sejtettem, hogy a könyv bizonyára nagyon fel fog kavarni, így nehezen fogtam neki.…