Keramia Agostini: "A kerámia hatalmas tanítómester"

Most, hogy nincsenek karácsonyi vásárok és programok, ahol a kézművesek és művészek megjelenhetnének, marad az online ismerkedés, rendelés, fogyasztás. Adventi sorozatomban ezért egy újabb kézművest és csodás kerámia alkotásait mutatom be nektek.

Ágoston-Papp Mónika kerámiáit már régóta csodálom, és nemcsak online, hanem élőben is, hiszen övé(k) a közelünkben lévő zugligeti Szent Család templom altemplomában látható Mária mennybementele című oltárkép is. Viszont eddig róla nem sok mindent tudtam, úgyhogy most megkerestem. Kiderült, hogy 40 éve kezdte el tanulni a kerámiát, de állítja: azóta is folyamatosan tanulja. Így mesélt a kezdetekről és a hivatásáról:

“Nehéz megmondani, miért kezdtem el kerámiázni, sok apró mozzanat vitt erre az útra. Kisgyerekként érzéki élvezetet okozott a vizes homokban tapicskolni. Kamaszként azt éreztem, valamit szeretnék megmutatni a világnak magamból, amiért majd szeretni fognak. Később azt láttam, hogy sokaknak tényleges, akár napi szintű örömet jelent egy olyan tárgy, amiben ott van valami, amit nehéz leírni úgy hogy ne legyen patetikus vagy giccses.”

“Megtapasztaltam, hogy vannak emberek, akiknek tényleg fontos, hogy reggel miből isszák a kávéjukat, az a néhány perc megszentelt idő is, ima vagy meditáció és ebben segít nekik egy igényes tárgy. Volt alkalmam látni azt is, ahogy könnyeket csal egy-egy képem mások szemébe, vagy vigasztalást nyernek egy temetésen az oltárképünkből. Ezek az élmények tartottak meg keramikusnak. Ma már nem arra vágyok, amire kamaszként, hogy engem szeressenek, hanem arra, hogy akiket megszólítanak az én munkáim, azoknak keletkezzen valami kis plusz jó az életükben legalább egy pillanat erejéig.”

Meg kell tanulni együttműködni az elemekkel

Ezt vallotta a kerámia anyagáról és a vele való munkáról:

“Sokan nem tudják, hogy ez egy olyan szakma, amit ha ötször születne valaki, akkor se tudná ától cettig kitanulni. Rengeteg technikai lehetőség van, számtalan égetési mód, a mázkészítés… Ha elmerül benne az ember, ez egy külön tudomány. Mégsem elsősorban ezek miatt, de a kerámia hatalmas tanítómester. Sosem mehetsz biztosra, a legkisebb hiba vagy tévedés egy tárgy “halálát” jelentheti. Vagy valami váratlanul különleges, csodálatos eredményt. Meg kell tanulni együttműködni az elemekkel és elfogadni, hogy nem tudsz mindent kontrollálni és meg kell tanulni elfogadni és szeretni a tökéletlent. Néha a legszebb darabokon van egy repedés vagy csorbaság – és akkor azok így szépek.”

Mónika férje is keramikus, de pályát kellett módosítania. Ám megmaradt felesége legfőbb segítőjének, aki szerint különösen a nagy volumenű munkák során nélkülözhetetlen férje megoldáscentrikus gondolkodása és műszaki kreativitása. Például Mónika fával kombinált képeinek fa részeit is ő készíti el, és sokszor tovább is gondolja felesége eredeti elképzeléseit, amelyek utóbbi szerint ettől csak jobbak lesznek.

Több komolyabb megbízást is elnyertek már közösen, például a pécsi bazilika betlehemi jelenetét, amelyen a tervezéssel együtt két évet dolgoztak. Ha arra jártok advent idején (vagy máskor), mindenképpen nézzétek meg! És ahogy írtam, közös munkájuk a zugligeti Szent Család templom altemplomában látható Mária mennybementele című oltárkép is.