Szávai Viktória: Az anyaság a személyiség teljes átalakulása azért, hogy valakinek átadhasd a feltétel nélküli szeretetedet

E hetem témája az anyaság. ❤️ Amikor kitaláltam, hogy anyák napja előtti héten minden nap bemutatok egy édesanyát, akinek egy-kettő….-hét gyereke van, nagyon lelkes lettem. Izgatottan vártam a megkeresettek válaszát és boldogan nyugtáztam, hogy mindenki vállalta. Elsőként Szávai Viktória színművésznőt kérdeztem anyaságáról, lányával való kapcsolatáról.

Mit jelent számodra az anyaság?

Huh, ez nagyon komplex dolog. Először is, amikor állapotos lettem, megértettem, hogy sokkal magasabb szempontok vannak annál, mintsemhogy az egómmal akarjam irányítani az életem. Az anyaság egyfajta alázat, de semmiképpen sem teher, inkább a személyiség teljes átalakulása azért, hogy valakinek átadhasd a feltétel nélküli szeretetedet. Aztán jön a felelősség, hogyan, milyen módon mutatod meg a gyermekednek a körülöttünk lévő világot. Én mindezt igyekeztem nagyon könnyedén, játékosan csinálni.

Milyen körülmények között lettél édesanya?

28 évesen szültem, és egyáltalán nem volt betervezve az életembe. Túlságosan el voltam foglalva az egyéb problémáimmal, a színházi karrieremmel stb., szóval volt bennem egy nagy adag ellenállás az anyasággal kapcsolatban, egyáltalán nem gondoltam, hogy itt lenne az ideje. Aztán szépen lassan behódoltam a feladatnak.

Hogy élted meg a várandósságot?

Amikortól beleálltam ebbe a folyamatba, onnantól kezdve teljes eufóriában teltek a napjaim. Nagyon jól éreztem magam fizikailag és lelkileg is, csodálatos összhangban voltam a világgal és a magzatommal. Semmiféle akadályoztatást nem éreztem, elég sokáig tudtam játszani a színházi szerepeimet is, amiket azért kellett egy ponton túl abbahagyni, mert már röhejes volt, hogy azt üvöltöm a partneremnek hatalmas pocakkal, hogy „gyereket akarok”!

Milyen élmény volt maga a szülés?

Az agy szerencsére nem emlékszik a fizikai fájdalomra, csak az az érzés maradt meg homályosan, mintha szétfeszítenék a csontjaimat. Ez olyasvalami, amire nem lehet felkészülni. Emlékszem, amikor már kezdett durvulni a dolog, akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy mennyire uralom a fájdalmat. Aztán persze eljön az a pont, amikor a fájdalom kerekedik felül, és csak az ösztönök irányítanak. Én az otthonszülést választottam, aminek ugyebár az a lényege, hogy a szülés, mint fiziológiai folyamat háborítatlanul zajlik, nincs semmiféle külső beavatkozás, minden halad a maga természetes útján. Én így éreztem magam biztonságban, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen módon szülhettem meg a gyerekemet.

Mikor tudtad meg, hogy kislányod lesz?

A születése után negyedórával derült ki, hogy lányom született. Szent meggyőződésem volt, hogy fiút várok, az ultrahangos vizsgálatok során külön kértem az orvosomat, hogy ne árulja el a nemét. Elég vicces jelenet volt, amikor már túl voltunk mindenen, szépen megnyugodtunk, a pici rajtam feküdt, és Geréb Ágnes bába, aki történetesen a lányom nagymamája, megkukkantotta, hogy mégis mi a helyzet, majd tágra nyílt szemekkel közölte velem, hogy de hiszen ez lány… Aztán komoly fejtörést okozott a névadás, mert egyáltalán nem készültünk lánynevekkel.

És milyen érzés lányos anyának lenni?

Csodálatos dolog, és tudom, hogy nem véletlenül jött hozzám. Sok feladatom volt a családunk női vonalának a megtisztításán, és mivel a lányom is öreg lélek, rengeteget tanultam és tanulok tőle a mai napig. Nincs összehasonlítási alapom, de azt gondolom, hogy egy fiú esetében egy anyának talán nehezebb lekövetni, hogy a gyereke mikor milyen folyamatokon megy keresztül. A lányomnál pontosan tudtam, hogy mi zajlik benne, hiszen ezeken a dolgokon én is ugyanúgy átmentem, és meglehetősen élénken emlékszem is ezekre.

Annyi gyereked van, amennyit szeretnél?

Nem vagyok ráfeszülve erre a témára, de szeretnék még egy gyereket. Úgy gondolom, hogyha minden adott lesz hozzá az életemben, akkor boldogan vállalom újra az anyaságot, bárhány éves is leszek.

Mi a legfontosabb üzenet, amit szeretnél átadni a lányodnak?

Talán az, hogy ne legyen megalkuvó. Mindig döntsön a szíve szerint, sose hódoljon be a konvencióknak, elvárásoknak, ne ragadjon bele sem megfelelésből, sem kényelemből olyan helyzetekbe, amikben nem tud kiteljesedni. Én úgy érzem, ehhez minden támogatást megadok neki, ami most jelen helyzetben elsősorban szabadságot jelent; hiszen 17 éves lesz, és ebben az életszakaszban az a feladata, hogy leváljon rólam és felfedezze önmagát.

Mire vagy a legbüszkébb anyaként?

Arra, hogy mindent meg tudunk beszélni. Vannak dolgok, amiket kis fáziskéséssel tudok meg, de amit a lányom fontosnak tart, azt előbb-utóbb megosztja velem, és ez egy 17 éves kamasztól azt hiszem, nagyon nagy dolog. Ezt ki is szokta hangsúlyozni, amikor igazán személyes dolgokról van szó, hogy mama, ennek örülj, mert ilyeneket mások nem szoktak elmondani a szüleiknek. És ilyenkor tényleg nagyon büszke vagyok belül, mert ez azt mutatja, hogy talán jól csináltam…

Gyönyörű, de nem éppen családbarát hivatásod van. Hogyan tudod magadat megosztani munka és anyaság között? Volt segítséged ebben?

Nekem ez sosem okozott problémát, mindig sikerült megtalálnom az egyensúlyt a színészet és az anyaság között. Azonkívül, mivel külön élünk az apukájával, megpróbáltam mindent azokra a napokra időzíteni, amikor a lányom nála volt. A színházi főpróbaheteket például mindig ott töltötte. Egészen kicsi korában pedig nagyon sokat segített az anyukám, amiért végtelenül hálás vagyok neki, így sikerült családon belül megoldani a logisztikát. Voltak időszakok, amik sűrűbbek, terheltebbek voltak a munka miatt, de aztán ezt igyekeztem visszapótolni, és mindig nagyon ügyeltem arra, hogy értékes időt töltsek a lányommal. Azt hiszem, az nagyon jól működött, hogy mindig arra tettem a fókuszt, ami éppen történt. Ha az egy premier volt, akkor arra, ha pedig egy meseolvasás, akkor az volt a világon a legfontosabb.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Saját anyaságomról szóló korábbi bejegyzéseim ITT és ITT olvashatóak.

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!