Kiss Gergő: Életem a játék – egy háromszoros olimpiai bajnok küzdelmei a vízben és a parton

Könyvhetem negyedik része Kiss Gergő könyve, amiről már írtam, de itt is szeretném bemutatni. Azóta már elolvasta a nagyobbik fiam, most a kisebbiknél van. Mindketten vízilabdáznak, ráadásul és a nagyobbik személyesen is ismeri a háromszoros olimpiai bajnok druszáját; nem csoda, hogy őket is érdekelte az egyébként alapvetően felnőtteknek szóló önéletrajzi kötet. Hogy miért adtam oda mégis a gyerekeimnek?

Miután saját szememmel meggyőződtem róla, hogy nincs benne olyasmi, amiért ne olvashatná el ez tizenéves is, odaadtam nekik, mert – ahogy Benedek Tibor halála kapcsán is megírtam – , nagyon fontosnak tartom, hogy gyermekeinknek ismerjenek hús-vér példaképeket, ne csak fiktív (Star Wars, Marvel, stb. a lista tetszés szerint bővíthető) hősöket. Az igencsak vaskos, színes fotókkal teli, kibővített kiadás legfőbb erőssége ugyanis, hogy nemcsak a vízilabda szerelmeseinek vagy a (vízi)sportok iránt erősen érdeklődőknek nyúlt maradandó olvasmányélményt, hanem gyakorlatilag bárki számára, akit érdekel egy példaértékű sportoló, magán- és civil ember kalandos élete és tartalmas gondolatai. A sportolók mellett egyébként talán leginkább a saját korosztályának (tehát nekem is) „jön be” a könyv, mert felidéz számtalan, a ’70-es években születettek számára kedves, nosztalgikus emléket, ikonikus eseményt a sporton kívüli világból is. Nem beszélve a rengeteg, anyai/női szívet megmozgató családi sztoriról…

Kiss Gergő ugyanis mindamellett, hogy háromszoros olimpiai bajnok és nemzeti büszkeség, elsősorban férj és háromlányos családapa, gyermek, barát, kolléga, lelkes zene- és történelem rajongó, a világ dolgai iránt nyitott és érzékeny ember, aki a kezdetektől fogva nagyon tudatosan építette fel saját sport-, magán- és sport utáni civil életét, karrierjét. És aki bátor őszinteséggel mesél, nemcsak hatalmas sikereiről, hanem kudarcairól, nehéz döntéseiről, hibáiról is. És nemcsak ő mesél, mesélnek róla sport- és magánéletének legfontosabb szereplői is. Így áll össze róla az a teljes kép, amelyről töredékesen már korábban is voltak információim, benyomásaim, hiszen többször is interjúztam már őt (és feleségét, Ancsát) különböző médiumok (Utazik a család, Képmás, Férfiak Klubja) és e blog számára is.

Néhány kedvcsináló idézet a könyvből, a többit érdemes elolvasni:

„Ahhoz, hogy az ember kimagaslót nyújtson bármely területen, elengedhetetlenek a gyerekkorból hozott példák és ellenpéldák, tulajdonságok, erények. Ugyanakkor önkritikus emberként tudom és vállalom is, hogy sok hibám, tévedésem is volt, és lesz is még, amelyek kiadják azt a kerek egészet, ami vagyok, amit elértem és amit még el szeretnék érni. Boldog lennék, ha ezt a könyvet olvasva minél többen átéreznék a saját magunk vállalásának fontosságát. Bármilyen jó vagy rossz dolgot teszünk, akármilyen pozitív vagy negatív hatás is ér minket, tudunk kell tanulni belőle és továbblépni, akár az utolsó, morzsányi energiákat is összeszedve. Mert minden ember hatalmas dolgokra képes, de a legtöbben nem is sejtik, mennyire nagyokra.”

„Az élsportolók gyakran esnek csapdába. Odáig sikeresek voltak, róluk szóltak a hírek, jól éltek, de most hogyan tovább? Jön a depresszió, a személyiség torzulása, esetleg az alkoholizmus, a lecsúszás – és még számos más veszély fenyegeti az előre nem gondolkodó bajnokainkat. Szerencsére egyre többen építkeznek tudatosan: diplomát szereznek, vállalkozásba kezdenek, sportáguk helyzetének javításán fáradoznak.”

„Hatévesen kezdtem a BVSC úszótáborába járni. Egy aprócska medencében kezdtük Jenő bácsival, Elég strapás edzések voltak, rengeteg fejlesztő feladattal és úszással, kevés játékkal. Nem is bírta mindenki. De akiben volt egy kis kitartás – és esetleg a szülei is jobban biztatták – , túlélte, és a nagyoknál folytathatta tovább. Egy évvel később már vízilabda-előkészítőre jártam a legendás Nagy Kari bácsihoz a régi BVSC-uszodába. (…) Talán közhelynek hangzik, de sokan tőle tanultuk meg a játék szeretetét. Ahogy azt is, hogy ha igazán egy csapat akarunk lenni, együtt, egymásért kell játszani. (…)

„A suliban számtalan sportágat kipróbáltunk. (…) Míg a többiek arra biztattak, hogy válasszak a sport és a tanulás között, István bácsi sosem kényszerített volna ilyesmire. Mindig megértőnek bizonyult, ha az edzés miatt nem tudtam elmenni valamilyen délutáni iskolai foglalkozásra. (…) Néhány tanár azt javasolta, hogy inkább menjek el magántanulónak, vagy válasszak a sport és a tanulás között. De én egyiket sem akartam beáldozni a másikért.”

„Édesapám már oviskorom óta álmodozott róla, hogy az egyetlen fiából híres sportoló lesz. (…) A szüleim már egész korán sok sporteseményre, mérkőzésre elvittek. Hatalmas élmény volt számomra az 1986-ban Budapesten megrendezett Felnőtt Kötött- és Szabadfogású Birkózó Világbajnokság. A szurkoló tömeg, az izgulás, rettegés, izzadás együtt a sportolókkal, majd a leírhatatlan öröm…örök emlék marad! (…) Egy másik meghatározó élményem a hazatérő olimpikonok üdvözlése volt 1988-ban. (…) Amikor a nyakába akasztották az olimpiai aranyérmet, sírva fakadtam. Nagyon büszke voltam, hogy magyar vagyok. Darnyi Tamás szerénysége, nyíltsága nagyon motiváló volt számomra. A gyerekkori hőseimmel való találkozás valószínűleg szintén nagy szerepet játszott abban, hogy a sport ilyen fontos legyen nekem. ”

„Érdekes, hogy a Klauzál tér környékén, a VII. kerületben rengeteg oylan ember nőtt fel, akik számtalan olimpiai aranyérmet vagy épp felejthetetlen kulturális élményeket, elismerést hoztak az országnak. (…) Bűnözés és kultúra, sztárok és drogosok, elképesztően nagy errefelé a változatosság. Ez az a környék, ahol felnőttem. (…) Olyan volt számomra, mint egy burok.”

„Éreztem, hogy már azzal óriási lehetőséget kaptam, hogy napi 6-7 órát a világ legjobbjaival edzhetek. Rengeteget fejlődtem, esténként pedig holtfáradtan területem el az ágyamon. Horkai György nem kímélt minket, el akarta tüntetni a korábbi sörözős, cigizős magyar attitűdöt. A vízilabdajátékos legyen atléta, egy gramm zsír nélkül és éljen példamutatóan – vallotta. Az idősebb játékosok, akik máshoz voltak szokva, nagyon megszenvedték ezt az időszakot. Az edzés számomra mindig szent volt, még akkor is, ha olykor meginogtam. (…) Ennek ellenére kiváló összetartó erő volt az úszóedzések előtt, hogy meg tudtuk osztani egymással a „nem fogom kibírni” a mai érzéseket. Végül mindenki legyőzte önmagát, és jól teljesített. ”

„A felnőttcsapatba bekerülve, az ifi- és a juniorválogatottal elért sikerek után azonban meg kellett tanulnom a nyilvánosság előtt beszélni, meg kellett szoknom a szerepléseket, protokollrendezvényeken való megfelelő viselkedést. (…) Akkoriban kétszer is átvehettem a legjobb utánpótláskorú játékosnak járó Faragó-díjat. (…) Ennek köszönhetem, hogy Faragó Tamás a szárnyai alá vett, sok trükköt, taktikát osztott meg velem. A sporttal kapcsolatos tanácsok mellett emberileg is támogatott: segített megtanulni, hogyan kell viselkednie egy bajnoknak, hogyan kell fogadni a rajongók közeledését. Emlékszem, ahogy a Deák téren sétálgattunk, és a vállamat átkarolva mesélt, oktatott, készített fel a jövőre.”

„Olykor előfordult, hogy ha vidékre utaztunk, a szombat estét a szórakozás jegyében töltöttük. (…) Voltunk moziban, vacsoráztunk, majd kinéztünk egy szórakozóhelyet. Itt ismerkedtem meg azzal a lánnyal, aki később a feleségem lett. (…) Első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk. Iszonyatosan gyorsan történt az egész, de mindketten meglepően éretten álltunk a dologhoz. Minden megvolt benne, amit kerestem egy lányban. Szép volt, okos és házias, vidám természetű, hasonló érdeklődési körrel. Értett a sporthoz, és sosem kellett magyarázkodnom neki, ha edzésre kellett mennem, sőt általában vacsorával várt. Már az elején is, bármi szóba került, mindenben passzoltunk. Olyan volt az egész mint egy romantikus filmben.”

Itt most abbahagyom az idézést, mert a 400 oldalnak csak a tizedénél tartok és félő, kimásolom az egészet. Vállaltan anyai szemmel válogattam, de akit Gergő többi arca is érdekel, megtalálja a könyvben, ígérem.

Nedbál Miklós – Dobos Sándor – Serényi Péter: Kiss Gergő: Életem a játék – egy háromszoros olimpiai bajnok küzdelmei a vízben és a parton, 2020.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!