Bagdi Bella: A megbocsátás sebeink begyógyításához vezet

Március 20-án, a boldogság világnapján került sor az online Boldogság Világnap Konferenciára, ahol tizenhat kiváló nemzetközi és magyar szakember, pszichológus, szerző és tréner legjobb módszereit, praktikáit és világnézetét sajátíthatta el több mint húszezer szülő és pedagógus résztvevő a mindennapi kihívások legyőzéséhez. Ezen a héten minden nap egy-egy előadásból szemlézek; ma Bagdi Bella előadásából – ajánlva a konferencia teljes, 14+ órányi hanganyagát.

Bagdi Bella, a Pozitív Pedagógia Nevelés Program (PPNP) vezetője előadásának címe: Megbékélés – A múlt érzékelésének átalakítása, a megbocsátás lelki gyakorlata, amelyben tisztázta mi (nem) a megbocsátás, miért érdemes erőfeszítéseket tenni érte és bemutatott hat lelki gyakorlatot.

A magunk módján mindannyian sebzettek vagyunk és emiatt mi is megbántunk magunkat. A sebeink begyógyításához vezető út pedig a megbocsátás; és ilyenkor nemcsak tragédiákra, csalódásokra, veszteségekre, hanem a mindennapi bosszúságainkra is gondolhatunk – kezdte előadását Bagdi Bella, majd így folytatta: ez egy nem könnyű folyamat, ami a harag és a gyűlölet mocsarán keresztül vezet – tehát ezek is részei a megbocsátás folyamatának. Csak a veszteségünk, a fájdalmunk feldolgozásával érhetjük el azt, hogy megszabaduljunk a nehéz érzelmeinktől és gondolatainktól.

Sok tévhit él a megbocsátással kapcsolatban bennünk – hívta fel a figyelmet az előadó. Az nem egyenlő a másik felmentésével, a sérelem tagadásával vagy elfelejtésével. Valójában azt jelenti: nem hagyom, hogy kétszer sebesüljek meg; egyszer a rossz tapasztalt által, másodszor pedig az arra adott reakcióim által – ez utóbbi sokkal tovább tart; van, akinek egy életen át, viszont csak tőlünk függ, ellentétben az előbbivel. A megbocsátás lényege tehát: elengedni a sértettség érzése körüli érzelmi töltetet. Ezért fontos emlékeztetni magunkat: magam vagyok a megbocsátásom legfőbb haszonélvezője; önmagamnak szóló ajándék ez. Néha jól esik nem megbocsájtani – fejti ki Bagdi Bella; a kérdés ilyenkor az: tisztában vagyunk-e azzal, mit tesz velünk, milyen hosszú távú következményei vannak számunkra a haragnak, az ellenségeskedésnek, a sértettségnek. Egy kísérlet révén elmagyarázta: a sértettség állandó feszültségben tartja a testünket, megakadályozza fontos hormonok előállítását, gyengíti az immunrendszerünket, növelheti a szívbetegségek, a magas vérnyomás, egyéb stresszbetegségek kockázatát. A megbocsátás viszont mindezt csökkenti.

Ezután az előadó néhány, empirikus kutatáson alapuló meglepő és fontos tényt közölt a megbocsátással kapcsolatban:

Fájdalmas emlékeinket könnyebben megváltoztathatjuk, mint gondolnánk.
Empatikus készségünk fejlesztésével javíthatunk megbocsátó képességünkön.
Akár egy röpke óra alatt is fejleszthetjük megbocsátó képességünket.

Bagdi Bella végül bemutatott hat, saját-élményen alapuló lelki gyakorlatot (döbbenetes gyermekkori ún. apaseb-történetet hallhatunk; már csak ezért érdemes megnézni az előadást!); ebből mindenkinek magának kell kitapasztalnia, melyekkel éri el a kívánt hatást.

Határozd el, hogy megbocsátasz. Ezzel ugyanis ki tudsz lépni az ártás ördögi köréből, ahol a bántásra (ön)bántással reagálsz, és ahol bármi, ami nem a gyógyulás fele visz, az benne tart ebben a körben. Szondy Máté: Hogyan tudnék megbocsátani? című könyvére hivatkozva kifejtette: nem az a cél, hogy ne érezz haragot; hanem az, hogy képessé válj arra, hogy a sérelemmel kapcsolatos érzéseidet, gondolataidat átalakítani át úgy, hogy újfajta kapcsolatokat alakítasz ki a belső élményeiddel. Az ember tökéletlen, minden képes megbántani másokat – ennek felismerése sokat segíthet ebben az elhatározásban.
Meséld el a történetedet! Kendőzetlenül, azaz ne hárítsd, ne tagadd le, ne kicsinyítsd le a fájdalmadat. Ha ugyanis magadba zárod, belülről kezd el szétrágni. Ha viszont elmondod, az már gyakran önmagában enyhíti a fájdalmadat. Fennáll ugyan a seb felszakadásának kockázata, vagy annak, hogy nem hisznek neked, de ez még mindig jobb, mintha benned marad, tályoggá válik és más utat találva magának, kifakad. Ha azonban elég sokszor elmeséled, szép lassan kiürül belőled, el tudsz távolodni tőle. Bátorság kell hozzá, de a lelki egészséged érdekében meg kell tenned.
Empátiakészségünk fejlesztése, perspektívánk kitágítása. Hajlamosak vagyunk a minket bántó félnek kizárólag csak a negatív oldalát látni, nem a teljes képet. (“Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járj végig az utamat.”) Tízezer ok nevű lelkigyakorlat: írd össze azokat az általad ismert vagy megismerhető okokat, ami oda juttatták, hogy azt tegye, amit tett: vedd figyelembe az őt befolyásoló biológiai jellegű tényezőket, az élet realitásait, amit a gyerekkoráról és szüleiről és azok felmenőiről tudsz, életének fontosabb eseményeit, mentális folyamatait, érzékeny pontjait, történelmi eseményeket, amelyek kialakították az okozatok folyamát. Utána tarts önvizsgálatot: tudsz-e már másképp tekinteni rá.

Találj értelmet a szenvedésben. Minden élettapasztalat tanulságot tartogat a számunkra; és ha észrevesszük benne az ajándékot, elkezdődik a gyógyulás. Ez személyes, mindenkinek magának kell megtalálnia. Például kérdezd meg magadtól: tanultál-e valami hasznosat magadról, az életről; származhat-e belőle valami jó; fejlődtél-e az élmény által, kialakult-e benned új képesség; lett-e valaki ezáltal része az életednek, van-e olyan hasznos változás, ami enélkül nem történt volna meg.
Pozitív tulajdonságok leltára: írj le tíz pozitív állítást arról, aki bántott téged. Nem fog kárpótolni, nem fogja eltörölni a fájdalmadat, de segít helyreállítani a mérleg egyensúlyát, hiszen ezáltal felfedezhetsz a haragod, a fájdalmad által eltakart olyan új szempontokat, személyiségjegyeket, amelyek hozzátartoznak az ő összképéhez.
Változtasd meg a történetet. Amikor megbocsátunk, a történetet nem elfelejtjük, hanem átalakítjuk a jövőre nézve, új jelentéssel ruházzuk fel, és ezáltal a fájdalom jelentőségét veszti. Saját döntésünktől függ, hogy mit emelünk ki jobban: azt, hogy áldozatok vagyunk, vagy azt, hogy a nehézségek ellenére, illetve annak köszönhetően fejlődőképes emberek.

Az előadást a hat lelki gyakorlat révén elmesélt saját gyerekkori élmény teszi igazán hitelessé; ehhez érdemes megszerezni a hozzáférést (az összes felvételhez), és azokat bármikor visszanézni ITT.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!