KCsSz: Közös értékünk a magyarság, a nemzeti identitás, kultúra és hagyomány szeretetére való nevelés, annak ápolása és megerősítése a hagyományos családmodellben

Családszervezet-sorozatom harmadik része egy határokon átnyúló családszervezettől szól. A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCsSz) élére két évvel ezelőtt egy új, agilis vezető került. Első közös munkaként Márton Zsuzsanna felkért, hogy a 2020-as Nemzeti Összetartozás napján vezessem az egyik kerekasztal-beszélgetést a régiós vezetőkkel a Parlamentben. Most őt kérdeztem ki.

Mesélj egy kicsit magadról, családodról, munkádról!

Szatmárnémetiben születtem, egy egyszerű család harmadik gyermekeként. Már csecsemőkoromban félárva lettem, édesanyám egyedül nevelt fel. Nem volt meg mindenünk, mégsem szenvedtünk hiányt. A legjobb tudása szerint arra tanított minket, hogy bármit elveszíthetünk az életben, bármit elvehetnek tőlünk, csak a tudást nem. Ez annyira belém ivódott, hogy azóta is tanulok és folyamatosan képzem magam.

Középiskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium idegennyelv szakán, ahol nem csak kiváló taníttatásban részesültem, de az iskola felkarolta a nehezebb sorsú, de tehetséges tanulókat. Minden évben kaphattam egy-egy ösztöndíjat, táborozást. Talán innen fakad belőlem az az elesettek iránt való empátia, hogy a nehezebb sorsú embereken segíteni kell. Hiszem, hogy az az ember, aki megtapasztalja életében az önzetlen segítségnyújtás érzését, előbb-utóbb lehetőségeihez mértem viszonozni fogja és segít másokon.

Aztán 18 évesen nyakamba vettem a nagyvilágot. Német nyelvtudásomat először a bajor fővárosban, Münchenben mélyíthettem el, munka mellett nyelvvizsgát tettem, s megismerhettem a német kultúrát is. Fantasztikus vendég-nagycsaládom volt odakinn, akikkel mindmáig is tartom a kapcsolatot. Az ötgyermekes családapa a bajor minisztériumban dolgozott. Ennek köszönhetően, már akkor belekóstolhattam a politikai életbe, de akkor jobban élveztem, hogy operába, balett-előadásokra, színházba járhattam, és nem utolsó sorban minden hétvégén kirándulhattunk.

Férjemet a középiskolában ismertem meg. Nagycsaládban nőtt ő is fel, és a németországi egyéves időszak után, együtt mentünk el a francia fővárosba, ami életem nagy álma volt. Imádtam és azóta is nagy szerelem a francia nyelv, zene, kultúra. Három évig ejtett rabul az az ország, de tanulmányaim befejeztével, úgy döntöttünk visszatérünk szülőföldünkre. Sokan furcsállották, miért hagyjuk ott a jobb és kényelmesebb életet egy nehezebbért, de bátran elmondhatom: nem bántuk meg. Úgy érzem, mi tényleg szárnyakat kaptunk a repüléshez és mély gyökereket, amelyek visszahúztak szülőföldünkre, hogy ide születtünk, s itt van dolgunk.

Közgazdász diplomával vámügyintézőként dolgoztam egy multinacionális cégnél, szerettem a pörgést, az új kihívásokat. Közben Egri községben telepedtünk le, és alapítottunk családot. Két gyermek mellett 2016-ban férjem unszolására belevágtam politikai életbe, s e község polgármestere lettem. Már a kezdetektől tudtam, hogy egy életre szóló tapasztalat vár rám/ránk. Rengeteg sikerélményben volt részem, és emellett sok pofont is kaptam, ami csak erősebbé tett. Közösségem iránt való elkötelezettségből lettem polgármester, de ráeszméltem arra, hogy a román bürokrácia megköti a vezetők kezét, hogy a rászorulókon segíthessen. Innen jött az ötlet, hogy egy lelkes fiatal csapattal létrehoztuk a Pro Agriensis Egyesületet, amelynek segítségével az itt élő magyar családok megsegítésén túl, fantasztikus közösségépítő rendezvényeket szerveztünk, melyek unikummá szolgáltak az itthoni magyarok életében.

Büszke vagyok erre az időszakra, minden egyes megvalósításra, ami e közösség előmenetelét szolgálta. A KCsSz munkánk elismeréseképpen befogadott köreibe, s nem sokára rá elnökévé választott. Közben életünk nagy vágya vált valóra, a pandémia kellős közepén megszületett harmadik gyermekünk, Zsolna, aki azóta bearanyozza életünk minden pillanatát.

Visszagondolva csak az elmúlt egy évre, hihetetlen, hogy mennyi mindenre volt erőm. Voltam polgármester, a KCsSz elnöke, anya, feleség és a Babes Bolyai Tudományegyetem közigazgatás karán sikerült lemesteriznem. Mindez férjem és gyermekeim Iringó (12) és Botond (10) támogatása, segítsége, végtelen türelme és szeretete nélkül nem sikerült volna. Fantasztikus családom van, büszke vagyok rájuk. Ma elsősorban a legboldogabb édesanyának tartom magam.

Mikor alapították a KCsSz-t, mióta vezeted és miért vállaltad el?

A KCsSz története 2001-ben kezdődött: ekkor több mint tíz egyesület alapította, Csongrádon. Az alapítók közül napjainkban több meghatározó személy hagyott el bennünket végleg, viszont üzenetüket tovább ápoljuk és programjainkkal, rendezvényeinkkel hirdetjük a családbarát szemléletet az egész Kárpát-medencében. Két éve történt megválasztásomkor olyan emberekkel kerülhettem egy csapatba, akikre felnézek, hiszen már akkor a magyarság Kárpát-medencei összefogásáért, a magyar családokért dolgoztak, amikor én még gyermek voltam. Munkámban ezért tőlük merítek tapasztalatot, amire a közösségépítő munkám során számítok, én pedig a koromból adódó forradalmi lendületet, és egy új, marketingalapú szemléletet szeretnék meghonosítani a szövetségben. Nem is annyira magát a szövetséget szeretném promotálni, hanem azt a tiszta, egészséges családbarát életérzést, ami a közösségeinket jellemzi.

Mi a legfontosabb célja/missziója a szervezetnek és miért éppen ez? 

A célokat illetően is visszanyúlok az alapítókra, mivel úgy gondolom, mérföldkőként határozzák meg a szervezet működését. Ezek kiemelten a magzat-, anya-, család- és gyermekvédelem, valamint a házasság, illetve a gyermekvállalás népszerűsítése. Tevékenységünket tekintve az látható, hogy minden tagszervezetünk közös értéke a hagyományos családmodellben a magyarság, a nemzeti identitás, kultúra és hagyomány szeretetére való nevelés, annak ápolása és megerősítése. A szövetség elnökeként pedig fontosnak tartom a gyermekvállalási kedv és a családbarát szemlélet erősítését, valamint a magyarság szülőföldön maradásának ösztönzését tartom továbbra is a szövetség legfontosabb küldetésének. Fontosnak tartom a külhoni magyarok és a családi értékek érdekvédelmét az egész Kárpát-medencében.

Melyek a legfőbb tevékenységeitek és miből gazdálkodtok? 

Tevékenységünk szerteágazó. Részt veszünk a Kárpát-medencei magyar családok helyzetét felmérő kérdőívek kitöltésének népszerűsítésében. Konferenciákat szervezünk a külhoni szervezetek bevonásával a demográfiai változások bemutatására. Magyarországi szakmai szervezetek ajánlásait eljuttatjuk a családokhoz. Figyelemmel kísérjük az anyaországi családpolitikai intézkedéseket, amelyek határon túli kiterjesztéséről tájékoztatást adunk. Üzenetünkkel igyekszünk megszólítani a fiatalokat, így a legnagyobb határon túli, nyári szabadegyetemeken is jelen szoktunk lenni.

Nehéz lenne felsorolnom szövetségünk minden rendezvényét, ám azt elmondhatom mindegyikről, hogy a család intézménye köré épülnek fel, ugyanakkor kulturálisan színes, kreatív és szórakoztató módon ápolják hagyományainkat mind az anyaországban, mind határon túl. A honlapunkon igyekszünk minden eseményről beszámolni, érdemes vagy ott, vagy a közösségi oldalunkon követni minket.

A KCsSz a rendelkezésre álló erőforrásokat leginkább az Emberi Erőforrások Minisztériumának a támogatásából nyeri. Ezt a forrást a lehető legjobban felhasználva igyekszünk küldetésünket teljesíteni. Tagszervezeteink Magyarországról, Délvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és a a Felvidékről mindig egy-egy olyan üggyel összhangba hozzák éves terveiket, amely a küldetésünkre rímel. Ilyen volt a tavalyelőtti évben a külhoni gyermekek évéhez kapcsolódó rendezvényeink, illetve tavaly a magyarságtudatunkat erősítő célkitűzés.

Melyik a számodra legkedvesebb projektetek?

Erre a kérdésre nehezen tudok válaszolni, hiszen minden projektnek nemes célja van, és meggyőződésem, hogy értéket teremt. Mindegyik kedves a szívemnek. Viszont közülük a legmonumentálisabb, amikor minden régióból érkeznek résztvevők és talán legszebb a Házasság hetének hétvégéjén megrendezésre kerülő országházi Családi napunk. Idén sajnos nem tudtuk megtartani, de jövőre biztosan folytatjuk az egy évtizede tartó hagyományunkat. Tavaly nyolcszázan – zömében határon túli magyar nagycsaládok – örülhettünk egymásnak és a szép magyar kultúránknak. A Nagy Családi Vetélkedőnket tavaly először rendeztük meg, nagy sikerrel. Kárpátaljai barátainknál évek óta játszanak, úgy gondoltuk, hogy kiterjesztjük az egész Kárpát-medencére. Nem bántuk meg, szándékunk minden évben újra és újra megtartani és szokássá alakítani. Hamarosan megrendezzük a döntőt, de tekintettel a pandémiára, ezúttal online.

Hogyan alakította át a tavalyi éveteket a járványhelyzet?

A pandémia arra kényszerített bennünket, hogy tevékenységünket rendhagyó módon folytassuk. A határok lezárásával az addigi munkánk ellehetetlenült. A rendezvényeink mindegyike nagy létszámú személyes jelenlétet követel. Ezek közül 2020-ban számos, hagyományokkal rendelkező programunk megszervezéséről kellett lemondanunk. Sokat tanultunk azonban ebben a helyzetben a rugalmasságról, és arról, hogy a hozzáállásunk megválasztásával ilyen körülmények között is képesek vagyunk jót tenni.

Az online térben megtartott adventi gyűjtésben ezúttal is csatlakoztunk a Ficsak-hoz, ahogyan a Nagy Családi Vetélkedőnkről sem kellett lemondanunk. Tagszervezeteink az advent időszakban segélycsomagokkal támogatták a rászoruló magyar családokat közvetlenül, a járványügyi előírásokat betartva. Nagy öröm számunkra, hogy a Házasság hete rendezvénysorozathoz csatlakozva több tagszervezetünk rendezett online programokat.

Mik a terveitek idénre és hosszabb távon mit szeretnétek elérni?

A pozitív élmények ellenére nagyon várjuk a pandémia végét, szinte ugrásra készen. Nagy álmunk volt tavaly a Régiós Találkozó megszervezése Nyíregyházán, amely ha idén nem is tud még megvalósulni, talán az előkészítő lépéseket már megtehetjük. Addig is maradunk az online térben, továbbra is segítve a családokat mind materiális, mind lelki síkon. Ez utóbbit szeretnénk szervezett formában, célzottan tenni, ha anyagi lehetőségeink megengedik.

Látjuk, hogy hol van ránk szükség, ismerjük a határon túli magyar családok problémáit, nehézségeit is, ezért nagyon szeretnénk megoldással szolgálni. Sok tervünk van, az idei költségvetési tervezetünket rugalmasan állítottuk össze, minden eshetőségre felkészülve. Szerencsére nagyon kreatív munkatársakkal dolgozom együtt az elnökségben. Remélem, hogy jó néhány ötletünk valósággá válik, és hamarosan meg tudjuk lepni a kedves olvasókat. Többet egyelőre nem árulhatok el…

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!