Tony Parsons: A családban marad

Ezt a könyvet 35. születésnapomra kaptam egy kedves barátnőmtől, de csak 5 év múlva vettem a kezembe. Az volt sorsa, mint megannyi könyvemnek: az éjjeliszekrényemen várta türelmesen, hogy egyszer sorra kerüljön. Ő még a szerencsésebbek közöl való, hiszen végül elolvastam. (Sőt, a járvány alatt még egyszer átfutottam, hogy írni tudjak róla.)

Ahogy barátnőm is megjegyzi a dedikációban: ez egy igazi „csajos„ könyv, de a komolyabbik fajtából. Hozzáteszem: ez egy igazi „amerikai” könyv, de a jobbik, elfogadhatóbb fajtából. Három lánytestvérről szól, akik súlyos családi örökséget cipelnek magukkal (édesanyjuk elhagyta őket és apjukat, amikor a legnagyobbik is még csak tizenegy éves volt), és hárman háromféleképpen próbálják (vagy éppen nem próbálják) túlélni és feldolgozni ezt a családi drámát, majd megtalálni saját életük célját, egyensúlyát. 

Cat, a legnagyobb testvér élete látszólag tökéletes. Ő nevelte fel testvéreit. 36 évesen jó állása van, szép lakása, autója. Barátja elvált ember, van egy kamasz fia, és egyikük sem vágyik közös gyermekre. Cat boldognak érzi – mai kifejezéssel élve – gyermekmentesnek és nem gyermektelennek tartott életét.

Jessica élete látszólag majdnem tökéletes. Férje imádja, saját házuk van, anyagi gondjaik nincsenek. Egy gyerek tehetné boldogabbá őket, de egyelőre nem érkezik, még mesterséges megtermékenyítés révén sem. 

Megan számára látszólag minden adott, hogy élete sikeres legyen. A legkisebb és legokosabb lány záróvizsga előtt áll, orvos lesz. Nemrég szakított barátjával, de nem bánkódik utána. Egy fárasztó hét utáni bulin lefekszik egy kedves jóképű, ausztrál búvároktatóval és néhány hét múlva rájön, állapotos lett. 

Mit fognak szólni a nem várt terhességhez a testvérei, akikkel nagyon szoros kapcsolatban van? És hogyan reagál majd erre a hírre a baba apja? Végül milyen döntést hoz Megan a babát illetően? És vajon „összejön-e” Jessicának az annyira áhított terhesség vagy bele kell nyugodnia, hogy nem lesz gyermeke? És végül: vajon Cat tényleg nem akar gyermeket, mit súgnak női ösztönei?

A szerző hitelesen, finom érzékkel boncolgatja a női lélek rejtelmeit. Talán nem árulok el nagy titkot: azért tetszett annyira és ajánlom olvasásra, mert ezekre a kérdésekre szívemnek kedves válaszok születnek. (A szerző előző könyvei – Apa és fia, Férj és feleség, Egyetlen szerelmem – férfiakról szólnak. Nem ismertem őket, de e könyv elolvasás után előbb-utóbb szeretném olvasni azokat is.)

Tony Parsons: A családban marad, Európa Könyvkiadó Budapest, 2011. 

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró