Reini – Dr. Gyökössy Endrénével beszélget Sz. Kiss Mária

Úgy látszik, ez egy ilyen könyves hét. Újabb (szerintem) kihagyhatatlan Harmat-könyvet olvastam el, egy újabb csodálatos házaspár életéről, egy újabb közismert férfi hátterében élő, erős nő önéletrajzi beszélgetéséről, történelem tépázta életükről, házasságról, hitről és gyászról. (És ez is egy olyan könyv, amiről kétszer is írnom „kellett”: egyszer a Férfiak Klubja zömében férfi olvasói, egyszer pedig saját, főként női olvasóim számára.)

Ruck Reinhild (a későbbi Reini néni) Gyökössy Endre (Bandi bácsi) fiatal lelkész feleségeként érkezett Svájcból Magyarországra, 1941-ben, anélkül, hogy tudott volna magyarul, miközben három másik nyelven beszélt. Hogyan szokta meg a fiatal nő a számára sok szempontból teljesen idegen országot, népet? Úgy, hogy eldöntötte: nem lesz honvágya („Ahová te mégy, odamegyek én is.”), és mindenben férjét fogja segíteni („A célom mindig az volt, hogy neki segítsek. A gyermekei édesanyja mellett mindenben a társa akartam lenni”). Szerelme kedvéért „szíve gyökeréig magyar asszony lett” és papnévá is vált, pedig egyik sem volt könnyű út, különösen a II. világháború, forradalom és megtorlás időszakai alatt/közben, amikor mindkettejüket (származás illetve foglalkozás okán) rendszerellenesnek minősítették (miközben Bandiról nemhivatalosan még buszmegállót is elneveztek Újpesten).

Az Erőss Zsolt feleségével készült interjúkötet, a Hópárduc felesége kapcsán már kifejtettem: szerintem ez nem (női) megalkuvás, hanem bátorság. A nő ugyanis azzal, hogy férje számára biztosította a stabil hátországot és nevelte közös gyermekeiket, anélkül, hogy közben saját egyéniségét feladta volna, boldog férfivé és apává tette őt, aki viszontszerette és viszonttámogatta őt ezért: 

„A házasságban a lényeg, amit Bandi is mindig hangsúlyozott, az agapé, vagyis a »szeretlek, mert szeretlek« szeretet megléte, ami aztán türelmes és elfogadó.”

Hány nő vitatkozna ezzel? És hány nő vágyna olyan gyönyörű levélre, amilyen Bandi írt Reininek: 

„nélküled nem lennék az, ami vagyok, neked köszönhetem, amit elértem”. 

És hány nő vágyra olyan férjre, aki az esküvő napján kijelenti anyjának, hogy ezután ha bármilyen vita köztük előfordulna, mindenben a feleségének fog igazat adni? (És persze az is jó kérdés: hány anyós lenne képes ezt elfogadni?…)

És vajon hány nő szeretné, ha férje támogatná önállósági törekvéseit, látva, hogy sikerei vannak? (És vajon hány anyós vállalna ezért plusz háztartásvezetést?): 

„Bandi azt mondta, ha bírom, próbáljam meg. Ráadásul anyósom is velünk lakott ekkor már, mert apósom 1957-ben váratlanul meghalt, így ő vette át a háztartást (…) Bandi meg biztatott, ha bírom, menjek bátran, mert látta, hogy érdekel a munkám, örömet lelek benne, megbecsülnek. Anyósom pedig boldogan vállalta a teljes háztartásvezetést. ”

A kérdések sok nő számára ma nyilván bonyolultabbaknak tűnnek, mint akkor voltak, de nem lehetséges, hogy mi tettük azzá? Hiszen most sokkal kevesebb történelmi-társadalmi nehézséggel kell szembenéznünk, mint akkor, mégsem tudunk olyan szeretettel, alázattal és elkötelezettséggel lenni párunk, családunk és munkánk iránt? A gyermeknevelésben persze vannak azóta meghaladott nézőpontok, de ezeket maga Reini is elismerte és próbált utólag változtatni rajtuk, a párkapcsolat ápolása terén viszont azt gondolom, nekünk bőven van mit tanulnunk tőlük:

„Persze az is igaz, hogy otthon engem sem babusgattak, így csak azt vittem tovább, amit láttam a szüleimtől, ez volt a minta előttem, nem tudtam, hogyan lehetne másképp. Ma már értem, hogy minden módon szükséges kimutatni a szeretetünket a gyerekeknek. Magyarországon sokszor tapasztaltam ugyanakkor, hogy annyira csak a gyerekekre figyelnek, hogy a férj majdnem kimarad a szeretetből, amit nagyon nem találok helyesnek.”

Ahogy a másik ajánlómban is írtam: ajánlom ezt a könyvet – akár többszöri – (újra)olvasásra mindazoknak, akik szeretnének többet tudni mindannyiunk Gyökössy Bandi bácsijáról és Reini néniről, példás kitartásukról, helytállásukról, erkölcsi tartásukról és irigylésre méltóan szeretetteli, nagyon erős szövetséget alkotó párkapcsolatukról, illetve mindazoknak, akiket érdekelnek a bevezetőben feltett kérdések nő-férfi viszonyról, szülőségről, hitről és gyászról – bizonyára választ kapnak ők is, ahogy én magam is. 

Reini – Dr. Gyökössy Endrénével beszélget Sz. Kiss Márta, Harmat Budapest, 2015

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró