Mihalec Gábor: A válság megmutatja, kinek mennyi tartaléka van

Évértékelő sorozatom újabb pszichológus férfival folytatódik, sőt, úgy hozta a sors, hogy holnap is e két paraméter szerinti beszélgetőtársam lesz. De ez egyáltalán nem baj, sőt, hisz a két ünnep között szinte csak nőkkel beszélgettem és persze azért sem, mert mindhárom közismert szakembert nagyon tisztelem emberségességükért és munkásságukért. Jöjjenek hát Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, nemzetközi előadó és tréner, párkapcsolati sikerkönyvek szerzőjének évzáró gondolatai.

Melyik volt a 2020-as éved legszebb napja?

Az év legszebb napja március 8-a volt, amikor Dórival a 25. házassági évfordulónkat ünnepeltük. Meghívtuk rá a családtagjainkat, barátainkat és még épp a nagyobb családi eseményeket tiltó rendelkezések előtti utolsó napokban feltöltekezhettünk azok jelenlétéből, akik annyira fontosak a számunkra. Az eredeti esküvőnkkel ellentétben, most nem forgácsoltuk szét a figyelmünket, hanem élveztük, ami történik velünk, átadtuk magunkat az élménynek és jó volt újra elköteleződni egymás mellett – most már pontosan ismerve, hogy mire is mondunk IGENT.

Mit felejtenél el a legszívesebben?

A felejtenivaló kategóriában három dolog tolakodik a gondolataimba.

• Az édesapám betegsége. 2019 végén diagnosztizáltak nála vastagbél rákot és azóta elvégeztek rajta három műtétet és végig kellett néznem a kemoterápia pusztító hatásait is. Félelmetes volt a világ legerősebb emberét ilyen kiszolgáltatottnak és védtelennek látni.
• A rendezvények hiánya. Számomra óriási erőforrást jelent, amikor rendezvényeken, előadásokon találkozhatok emberekkel, akikkel együtt tanulhatunk, akikkel én is megoszthatok dolgokat és akiktől befogadhatok. Kicsit olyan volt ez az év, mintha átlagon felüli teljesítményt kellett volna nyújtanom átlagon aluli erőforrások mellett.
• Az utazási korlátozások. Évek óta szerettem volna eljutni Dél-Amerikába, és néhány barátommal összefogva megszerveztünk egy kéthetes körutat Peruba 2020 májusára. Nem kell mondanom, mi lett belőle…

Mi volt a legnagyobb hiányod és a legváratlanabb meglepetésed?

A legnagyobb hiányok és a legnagyobb örömteli meglepetések sokszor nem is állnak messze egymástól. Mivel élő rendezvényekre esély sem volt, elkezdtem élő videókat tartani, amit évek óta szerettem volna, de mindig tologattam magam előtt. Mostanra már több, mint százat tartottam meg, többnek 30 ezer feletti volt a nézettsége.

Emellett újra meg újra meglepett az emberek jósága, kedvessége. Sosem kaptam ennyi pozitív visszajelzést a munkámra, mint ebben az évben.

Nagy élmény volt látni a feleségemet is, ahogyan kivirágzott az online munkában. Aki korábban technofóbnak vallotta magát, most megtanult videót szerkeszteni, feliratozni és 6-7 ezres megtekintési számokat elérő gyermek-hitoktató videókat készített. 

Miből merítettél erőt, ki segített át a nehézségeken?

Sokat jelentettek a családtagjaim és jó érzés volt megmártózni a támogatásukban, amikor kifejeztem, hogy rosszul érzem magam. Májusban volt néhány nap, amikor maga alá gyűrt a rosszkedv és akkor elmondtam, hogy most ingerlékenyebb vagyok és ezt senki ne vegye személyes támadásnak, egyszerűen csak kicsit elegem van ebből az egész helyzetből. A lányom erre az estére társasjáték-estet szervezett nekem, hogy felvidítson és nagyon jól szórakoztunk együtt. Jó volt megtapasztalni, hogy sebezhetővé tehetem magam a családtagjaim előtt, ők pedig nem élnek ezzel vissza, hanem támogatnak a bajban.

Átéltem azt is, ahogy édesapámmal kapcsolatban átfordult a gondolkodásom. Ahelyett, hogy siránkoznánk az elvesztése miatti félelemtől, igyekszünk minden pillanatot megélni és kihasználni, amíg együtt lehetünk. Sok nagyszerű pillanatunk volt azóta.

Végül eszembe jutnak azok a telefonhívások, amikor valaki “csak úgy” rámcsörgött, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Ez mindig nagyon jól esik, hiszen engem az esetek 99,9 százalékában azért hívnak fel emberek, mert nekik van bajuk és azt akarják, hogy én segítsek nekik megoldani. Olykor azonban a terapeutának is nagyon jól tud esni, ha megkérdezik tőle, hogy ő hogy van.

Persze mindezek felett ott van a személyes hitem. Gyakorló keresztényként különösen válsághelyzetben nagyon megnyugtató, hogy nem vagyunk egyedül. Van felettünk valaki, akit Apának hívhatunk, aki féltő és szenvedélyes szeretettel szeret bennünket és mindig ügyel arra, hogy ne kerüljön ránk több teher, mint amit el tudunk hordozni. 

Milyen nagyobb felismerésekre tettél szert magadról, környezetedről? 

A válság megmutatja, kinek mennyi tartaléka van. Igaz ez anyagilag, de igaz kapcsolatilag, idegrendszerileg, fizikai erőnlét és érzelmi kiegyensúlyozottság tekintetében is. Nem szabad a normális mindennapokban úgy túlvállalni magunkat, hogy állandóan a piros mezőben legyen a fordulatszám mérőnk. Ha ugyanis valami rendkívüli helyzet áll be, akkor nem lesz tartalékunk, ami segít továbbra is normálisan működni. Nekem a munkaterhelésemmel kell valamit kezdenem, mert folyamatosan túlvállalom magamat és egy váratlan helyzetben nincs tartalékom. Ezt nagyon megmutatta ez az év, és ezen még mindig dolgoznom kell. 

Mi az év legnagyobb tanulsága számodra és összességében milyen az éved egyenlege? 

Nagyon hálás vagyok ezért az évért – még ha ez ellentmondásosan is hangzik a fentiek fényében. Az első hullám után elindítottam egy kutatást, amelyben arra voltam kíváncsi, hogy mi teszi a különbséget azok a párok között, akik a karantén nyomása alatt is képesek voltak fejlődni, valamint azok között, akik a nyomás hatására elindultak lefelé a lejtőn. Egy nemzetközi szakember-csoporttal konzultálva (amelyben többek között segítségemre volt Sue Johnson, Michele Weiner-Davis, Karen Holford, Willie Oliver és David Olson) összeállítottam egy kérdőívet, amelyet 1.255 fő válaszolt meg. Ezek kiértékeléséből lézerpontosságú képet nyertünk arról, mi a viharálló szerelem hét titka. Erről szól legújabb könyvem, amely 2021-ben a Házasság hetének hivatalos könyve lesz. Nagyon várom már, hogy a válság alatt tett felfedezéseim sokezer pár életét tegyék szebbé, tartalmasabbá.

Mit vársz a 2021-es évtől? 

Nagyon örülnék, ha édesapám teljesen felépülne. A többi már csak hab a tortán. Akár karanténban leszünk, akár visszatér az élet a “normális” kerékvágásba, szeretnék sok időt tölteni a feleségemmel és a gyerekeimmel (nem, még mindig nem untuk meg egymást!).

Emellett szeretnék sok lehetőséget arra, hogy a kutatásból nyert felismeréseket megoszthassam minél több párral, hogy segítsek viharállóvá tenni a kapcsolatukat.

És talán végre utazni is lehet majd! Még mindig nem tettünk le a Machu Picchu meghódításáról és talán egy-két külföldi szolgálati út is megvalósulhat, ahová Dórival együtt mehetünk el. 

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!