Kiss házaspár: Azt mindig tudtuk, hogy egy hajóban és egy irányba evezünk

Házasság hetés sorozatom mai “arcai”: Kiss Gergő háromszoros olimpiai bajnok és felesége, Ancsa. Gergőt már többször interjúztam különböző újságok számára, és közel két éve kettejükkel is elbeszélgettem megismerkedésükről, házasságukról, családi életükről. Amikor ezt a sorozatot terveztem, elsők között jutottak eszembe ők is.

Mikor és hogyan ismerkedtetek meg?

Gergő: A tizenkilencedik születésnapom idején egy felkészülési kupán szerepeltünk Egerben a Fradival. Egyik meccs után, szombaton este pár csapattársammal elmentünk ünnepelni, ott találkoztam a főiskolás Ancsával. Megtetszett, de akkor még csak fel akartam szedni. Aztán ehelyett hajnalig beszélgettünk, majd egy papírkán eljuttatta nekem a húgával a kollégiumi telefonszámát. Aztán az első igazi randi után hamar belobbant a szerelem közöttünk.

Ancsa: Az is véletlen volt, hogy arra a hétvégére nem mentem haza a fősuliból, és hogy pont ugyanazt a filmet néztük a moziban… Szóval volt az egészben sorsszerűség. Még ha nem is voltam lelkes egy kapcsolatért a legelején, Gergő személyisége, a kedvessége és a humora nagyon megfogott.

Melyik volt házasságotok legszebb és legnehezebb időszaka?

Gergő: A huszonegy év házasság ideje alatt szinte minden korszak gyönyörűre sikerült, bár néhány nehézség természetesen nagy feladat elé állított minket.

Ancsa: Összességében álomszerű az egész. Persze voltak hullámvölgyek, de ezek nélkül valószínűleg nem tudnánk értékelni az egészet…

Van olyan időszak, amit legszívesebben elfelejtenétek? És olyan pillanat, amikor legszívesebben megállítottátok volna az időt?

Gergő: Számos ilyen élményben lehetett részünk, szinte lehetetlen mindet felsorolni. A gyerekekkel, az utazásainkkal, a sporttal, a barátokkal kapcsolatosan is felejthetetlen élményeink voltak.

Ancsa: Volt néhány tragédia a környezetünkben, amit szívesen törölnék mindannyiunk életéből … A tengerparti nyaralásokon pedig pöröghetne lassabban az óra, és a gyerekeim kicsi kora is túl gyorsan elszaladt…

Szoktatok vitatkozni, veszekedni? Hogyan békültök ki?

Gergő: Egészséges vitáink vannak. Heves veszekedéseink is néha, de azokat türelmes átbeszéléssel meg szoktuk oldani.

Ancsa: Naná… De mindig lezárjuk a vitát a végén, semmi nem marad megoldatlanul!

Általában mi/ki segített át a nehézségeken az évek során?

Gergő: A szerelmünk ereje átvitt minket minden kihíváson.

Ancsa: Azt mindig tudtuk és tudjuk a mai napig, hogy egy hajóban és egy irányba evezünk… Ez minden nehézségeken átlendített eddig minket!

Hogy éltétek/élitek meg a járvány okozta összezártságot?

Gergő: Persze, előfordult néhány kisebb-nagyobb vita, kiborulás, de döntő többségben harmonikusan éltük meg a hétköznapokat.

Ancsa: Összességében szerencsések vagyunk. Kerttel és mellettünk a tájvédelmi körzettel, ez nagyon sok vitát megelőzött… De jó lesz újra szabadnak lenni! A fiatalokat sajnálom nagyon, hogy nem tudnak olyan szabadon mozogni, mint ahogy szeretnének korukból fakadóan.

Mi (volt) a legnagyobb kihívás a járványhelyzetben és ilyenkor mibe/kibe tudtatok kapaszkodni?

Gergő: A gyerekekkel a monotonitás tűrése és az elmaradt lehetőségek, programok.

Ancsa: A korlátozott szabadság a legnehezebb. A mai világban nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy ne azt csinálhassunk, amit szeretnénk… Ezeken a nehéz pillanatokon a kertben töltött idő és az erdő közelsége, a kirándulások segítettek át minket.