Interjú,  Önismeret,  Párkapcsolat

Érdi házaspár: Magától értetődő az, hogy együtt vagyunk

Házasság hetés sorozatom mai “arcait” a szomszédból ismerem, nem a hangversenytermekből. Sokáig nem mertem megszólítani őket, pedig gyakran láttam őket sétálni az utcánkban, mindig összebújva, mint egy tinédzser szerelmespár. Végül egyszer megállítottam őket s készítettem velük egy páros interjút, ami alatt úgy beszélgettünk, mintha mindig is ismertük volna egymást. Ezt most mindannyian szívesen folytattuk.

Mikor ismerkedtetek meg, hogyan történt a lánykérés és milyen volt az esküvőtök?

Réka: Tamás szerint az „égiek” hoztak össze minket. Nagyon szép gondolat és talán így is van: sok véletlennek, apró csodának köszönhető, hogy találkozhattunk, és egy párként folytathatjuk az utunkat, az életünket. 2011. november másodikán, a születésnapomon Tamás a Művészetek Palotájában adott szólóestet, és én erre a koncertre kaptam ajándékba jegyet. Előtte nem ismertem őt, zongorázni sem hallottam még, de örömmel készültem a hangversenyre. Elől volt a helyünk, s az egész egy szokványos, kellemes estének indult, de ahogy leült a zongorához és elkezdett játszani, egyszerűen megbabonázott. A ráadás Liszt Desz-dúr Consolation-ja, gyönyörű volt, nagyon megérintett. Ezt a művet azóta mindig kicsit nekem is játssza. Aztán hazamentünk, és vittem magammal ezt az érzést, hogy valami csodának lehettünk a részesei.

Tamás és Réka_ esküvő
Fotó: Gordon Eszter

A zenei élmény mellett nagyon jóképűnek és rokonszenvesnek találtam Őt, és azt gondoltam, milyen szerencsés az a nő, aki a párja lehet… Aznap este nemcsak az élményt őriztem meg, a koncert után eltettem emlékbe a jegyet és a műsorfüzetet, még ma is megvan. Egy hét múlva még mindig koncert hatása alatt álltam, ezért írtam a Facebookon Tamás édesanyjának, É. Szabó Mártának, ismeretlenül, megköszöntem az élményt, kicsit setén-sután. Kellemesen meglepődtem, mert Márta hamarosan jelentkezett: miért nem írom mindezt meg közvetlenül Tamásnak, aki biztos nagyon örülne a kedves szavaknak? Van egy beszélő-számítógépe, írjak neki! Mellékelte az e-mail-címet, én pedig elküldtem az első levelemet Tamásnak. A válasz nemsokára meg is érkezett és elkezdtünk beszélgetni. Utólag úgy gondolom, valószínűleg a Mártának írt Facebook-üzenet sorsdöntő volt, amit akkor még nem éreztem át, tulajdonképpen nem is számítottam válaszra.

Tamás: Aztán meghívtam Rékát november 13-án az Élet menete koncertre, ahol a Grazioso Vonósnégyessel játszottam, és az esti fogadáson találkoztam vele először. Ezután kezdtünk szép lassan ismerkedni, koncertekre, színházba jártunk, és sokat beszélgettünk. Az első igazi „randevú” egy budai étteremben volt. 2012. január elsején beültünk egy kakaóra, aznap esett az eső, hangosan kopogott az ablakon… Egy évvel az a bizonyos koncert után, karácsonykor, december 26-án Réka szüleinél eljátszottam Liszt Spozalizio című művét, amit egy Raffaello festmény, Mária eljegyzése ihletett. Megkértem a kezét és ő igent mondott! 2013. június 18-án volt a polgári esküvő Balatonalmádiban, Vörösberényben Édesanyám, Márta szülővárosában, szűk családi és baráti körben. Kicsit később, július 5-én pedig Budapesten volt az egyházi szertartás, ahol sokan osztoztak a boldogságunkban, nagy örömünkre. A szertartás alatt végig fogtuk egymás kezét és azóta is kéz a kézben haladunk a közös utunkon.

Kézfogás
Fotó: Kapuvári Gábor

Melyik volt házasságotok legszebb és legnehezebb időszaka?

Tamás: Idén lesz a nyolcadik házassági évfordulónk. Biztosan voltak szebb és nehezebb időszakok is, de minden egyes nap, amikor egymás mellett ébredünk fel, az maga az ajándék. És ha így indul egy nap, együtt, akkor jöhet bármi, mi ott vagyunk és ott leszünk egymásnak. Együtt megoldjuk majd a nehézségeket, és ugyanígy együtt éljük át a szép pillanatokat is. Így minden könnyebb, mert ketten osztozunk rajta és a szép pillanatok is sokkal szebbé válnak, együtt.

Réka: Tamással boldogság minden nap. Vigyázunk egymásra, és ez a kölcsönösség nagyon fontos. Annyi szépet átéltünk az eddig közösen eltöltött idő alatt, hogyha jön egy nehezebb időszak, ami egy emberöltő alatt sajnos előfordulhat, akkor ebből kell majd táplálkoznunk. Az egymás iránt érzett szerelem, szeretet majd átsegít minket rajta. Én azt gondolom, ha egészség van, akkor a többi már nagyrészt rajtunk múlik. Minden helyzetben meg fogjuk együtt találni a jót és a szépet, mint ahogy eddig.

Tamás és Réka otthon
Fotó: Szász Marcell / Nők Lapja

Van olyan időszak, amit legszívesebben elfelejtenétek?

Tamás: Nincsen ilyen. Azt hiszem, ahhoz, hogy egy pár vagyunk, és mondhatom, hogy egy boldog pár, minden hozzátartozik, amit eddig átéltünk és az is, amit még át fogunk élni. A szép és a kevésbé szép emlékek, élmények is. Megfogadtuk, hogy jóban-rosszban együtt leszünk, és ez így is lesz, itt vagyunk és leszünk egymásnak.

Réka: A mi szerelmünk egy aránylag kései egymásra találás, így minden nap hálásak vagyunk a sorsnak, hogy így alakult, minden napot megbecsülünk. Nem is keresem azt a pillanatot, mikortól, hogyan és miért, egyszerűen jó együtt, boldog vagyok, hogy én lehetek az ő társa. Ahogyan egyre jobban megismertük egymást, és jöttek a hétköznapok, annyira magától értetődő volt, hogy mi együtt vagyunk, mint ahogyan az ember levegőt vesz. Latinovits Zoltán Ruttkai Évához írt gyönyörű szerelmes levelében van ez a pár mondat: „Akárhogy is történt és történik: hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.” Valahogy így van ez köztünk is. 

Gyűrűk
Fotó: Kapuvári Gábor

És olyan pillanat, amikor legszívesebben megállítottátok volna az időt?

Tamás: Ilyen minden perc, amit együtt töltünk; nem szeretném, ha véget érne. Nagyon szeretném, ha egészségben és boldogságban öregedhetnénk meg. Amikor tehetjük, és akad egy kis szabadidőnk, elutazunk, kirándulunk, olyankor kicsit tényleg megáll az idő, töltekezünk, élményekkel gazdagodunk. A vírushelyzet miatt ez most kevésbé működik, de most a legfontosabb az egészség. Ha megállíthatnám az időt, akkor egy olyan pillanatban tenném, amikor feleségem, Réka és a szeretteink is, mindannyian egészségesek vagyunk, és azt kívánnám, maradjon is ez mindig így. Ahogy múlnak felettünk az évek, az egészségünk és szeretteink egészsége még jobban felértékelődött számomra, számunkra.

Réka: Én is így gondolom… Az idő sajnos nem megállítható, de talán így van jól. Vannak pillanatok, amikbe nagyon jó beburkolózni: ilyen, ha Tamás átölel, ez felmelegít és erőt ad. Annyira magától értetődő az, hogy együtt vagyunk, szeretném, ha örökre így maradhatna.

Tükör által homályosan
Fotó: Érdi-Harmos Réka

Szoktatok vitatkozni? És hogyan békültök ki?

Tamás: Nincsenek megbeszélhetetlen dolgok. Apróbb viták adódhatnak a mindennapok során, bár nem jellemzőek. Sokat dolgozom nap, mint nap, most a karantén alatt is, így nagyon megbecsüljük az együtt töltött időt, abból töltekezünk, talán ezért sem jellemző ránk a vitatkozás vagy a veszekedés. A közösen eltöltött idő nagy ajándék, mindkettőnk számára. Ha mégis valami vita támadna köztünk, akkor humorral szoktuk oldani a feszültséget, ha bármelyikünk elneveti magát ezután, az olyan, mint amikor zápor után kisüt a nap.

Általában mi/ki segített át a nehézségeken az évek során?

Tamás: Akkora nagy ajándéknak tekintjük, hogy egymásra találtunk, hogy a nehézségeket – ha olykor meg-megjelennek-, szinte észre sem vesszük, együtt győzzük le az akadályokat. Egymást segítjük, amikor szüksége van rá a másiknak, de emellett mindketten nagyon jó kapcsolatot ápolunk szüleinkkel, egymás szüleivel is és testvéreinkkel, ők azok, akikre bármikor, bármiben számíthatunk. Sajnos baráti kapcsolatainkat nagyon nehéz ápolni a feszített munkatempó és a fellépések mellett. Emiatt jóval kevesebb barátunk van, mint szeretnénk, ezen még dolgoznunk kell majd, mert az ember életében nagyon fontosak a barátságok is.

Ölelés koncerten
Fotó: Felvégi Andrea / Kamara.hu

Hogy éltétek/élitek meg a járvány okozta összezártságot?

Tamás: Mivel én továbbra is ugyanannyit gyakorolok, mint a járvány előtt, Skype-on dolgozunk tanárnőmmel, Becht Erikával, és mindezt nem a feleségemmel közös otthonunkban, hanem egy emelettel feljebb teszem a szüleimnél, ahol a zongora kapott helyett, mi nagyjából ugyanannyit találkozunk Rékával, mint a járvány előtt. Így az összezártság nálunk inkább a helyzet „bezártsága”, a járvány okozta aggodalom és a napi hírek gyakori szomorúságai, a koncertélet, a közönség és az utazások hiánya. Ha bármelyikünk belefárad ebbe a helyzetbe, a másik ösztönösen próbál erőt adni és ez így oda-vissza működik. Szüleinkben is próbáljuk tartani a lelket és tőlük is kapunk sok szeretetet és vigasztalást, ha úgy érzik, hogy szükségünk van rá. Ez a bizonytalan helyzet azt hiszem senkinek sem jó, de megpróbáljuk kihozni belőle, amit lehet, megélni belőle a szép pillanatokat és reménykedni, hogy előbb-utóbb meggyógyul a világ.

Réka: Igen, a járvány alatt az életünk annyiban változott meg, hogy sajnos nincs vagy kevesebb a koncert, a fellépés. Tamás nem eshet ki a napi rutinból, új anyagokat is tanul, sokat dolgozik. Én napközben intézem az online házhoz-szállításokat, adminisztratív dolgokat, mivel igyekszünk minél kevesebbet kimozdulni, amíg nem biztonságosabb az élet. Süteményt sütök, kiflit, zsömlét, néha kenyeret is és – mivel heti váltásban főzünk apósommal, Sándorral – , olyankor Tamással együtt szoktuk kitalálni a menüt és néha az ételekkel pótoljuk az általa annyira szeretett utazásokat. Volt már olasz hetünk, Görögországba is „jártunk” egy gyros erejéig, és ilyenkor beszélgetünk az úti élményeinkről, zenét hallgatunk. A járvány egyik pozitív hozadéka, hogy felfedeztem, nagyon szeretek sütni, és nagyon jó érzés, amikor a szeretteimnek finomságokkal kedveskedhetek.

Réka_selfie
Fotó: Érdi-Harmos Réka

Mi (volt) a legnagyobb kihívás a járványhelyzetben a számotokra és ilyenkor mibe/kibe tudtatok/tudtok kapaszkodni?

Tamás: Az egyik legnagyobb kihívás megőrizni az egészséget, nemcsak a fizikait, a mentálisat is. A félelmeinket legyőzni és a járvánnyal kapcsolatos bizonytalan helyzetet valahogyan átvészelni. Igyekszünk nagyon vigyázni egymásra és családtagjainkra, és mivel sajnos most kevesebb a koncert, ezért meg tudjuk tenni, hogy többet vagyunk itthon, a négy fal között, ami talán csökkenti a kockázatot, de sokat gondolunk azokra, akik ezt a munkájuk miatt nem tehetik meg. Igyekeztünk kialakítani egy napi rutint, délelőtt és délután munka, ha szép az idő egy jó nagy séta, sokat beszélgetünk egymással, szüleinkkel, és a családtagjainkkal, akikkel nem együtt élünk skype-on vagy telefonon, de velük is igyekszünk napi kapcsolatban maradni.

Augusztus óta bővült a családunk egy cicával, akit a Balatonnál találtunk és örökbe fogadtuk. Mozart teljes jogú családtag lett, nagyon szeretjük, és Ő is jól érzi magát nálunk, nagyon sok pozitív energiát kapunk Tőle is. Eddig is nyitottak voltunk az élet apróbb csodáira, de most, mivel „lassabban” élünk, ezért még nagyobb jelentősége van azoknak a dolgoknak, ami mellett esetleg régebben talán elmentünk volna.

Tamás zongorázik
Fotó: Érdi-Harmos Réka

Vannak közös elfoglaltságaitok, közös terveitek?

Tamás: Amikor van lehetőségünk, együtt sütünk-főzünk. Közösen találjuk ki, mi legyen a heti menü, és az így elkészített étel, sütemény mindig sokkal finomabb is. Nagyon szeretünk utazni, új helyeket közösen felfedezni, egyszerűen csak együtt lenni.

Réka: Az ember ezalatt az egy év alatt megtanulta, hogy csak kis lépésekben gondolkodhat előre. Illetve gyakori az „újratervezés”, ha valami felülírná az eredeti terveket. Mindenesetre készülünk a 2021-es Klassz a pARTon Fesztiválra, aminek Tamás a művészeti vezetője és édesanyja a fesztivál producere, én pedig segítem őket a munkájukban. Reméljük, hogy nyárra már olyan szinten lesz a járványhelyzet, hogy meg tudjuk majd tartani a fesztivált. Tervben van több koncert is, ami a vírus-helyzet miatt elmaradt, remélhetőleg azokat is sikerül majd bepótolni. Érdemes nyomon követni Tamás koncert-naptárát a honlapján, illetve a hivatalos közösségi oldalán is rendszeresen adunk hírt terveinkről.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!

Tamás és Réka esküvői csók
Fotó: Gordon Eszter

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük