ENEMVÉ 3.5 – versek és prózák kétkapura

Több hetes kihagyás után (sűrű tanévvége, sűrű nyári vakáció eleje, lakásfelújítás, új munkák – és az okokat még hosszasan sorolhatnám); újra jelentkezem itt a blogomon is. Ezalatt rengeteg témám felgyűlt (csak időm lenne mindre…); mégis egy számomra elvileg távoli, bár egyre kedvesebbel kezdem (újrakezdem) a blogírást, ez pedig a foci.

Érzésem szerint a foci EB kezdete óta nagyjából mindenki “érintetté” vált Magyarországon is; azaz immár szinte senki nem közömbös a labdarúgás iránt; és a magyar csapat játékát látva bizonyára másként gondol rájuk (és akár magára is), mint korábban. Az EB-nek már vége, a játékosok és a szurkolók hazamentek, az életünk lassan visszatér a régi kerékvágásba; de a téma még egy jó ideig biztosan köztük marad; hiszen az EB rengeteg, a focin, sőt a sporton is túlmutató tanulságokkal szolgált. Az EB-től való búcsúzás, a nosztalgikus emlékezés egyik kellemes állomása volt a kedd esti ENEMVÉ, azaz Nagy Magyar Versek sorozat legújabb része.

Ezen a több szempontból rendhagyó estén (ezúttal nem zárt teremben, hanem a csodálatos dunai panorámás szabadtéri Szárazárok színpadán) megtudhattuk: a magyar irodalom nagy alakjai milyen régóta foglalkoznak ezzel a témával; voltak, akik az írás mellett a pályán is remekeltek; de voltak olyanok is, akik egyáltalán nem szerették a labdarúgást és ennek hangot is adtak alkotásaikban. Klasszikus és kortárs költők, írók – Romhányi József, Tandori Dezső, Lackfi János, Zelk Zoltán, Jékely Zoltán, Szép Ernő, Lázár Ervin, Szabó Lőrinc, Röhrig Géza, Heltai Jenő, Ady Endre, Varró Dani, Esterházy Péter, Darvasi László – versei és prózái szólaltak meg; a focihoz bevallottak nem sok vagy csak közvetett kapcsolattal rendelkező, de a szövegeket lelkesen és hitelesen felolvasó, előadó színművészek – Dobos Evelin, Ember Márk és Zámbori Soma – előadásában; Ugron Zsolna háziasszony vezetésével és a bevallottan Fradi-drukker – és ezért két kis szöveget is felolvasó – Lotfi Begi által válogatott szurkolói háttérzajokkal és különleges dalokkal színesítve.

A kissé lassan induló, de egyre színesebbé és izgalmasabbá váló esten olyan, az utóbbi EB kapcsán bizonyára újra felfedezett örökzöld igazságok hangzottak el, minthogy “a futball problémai a világ problémai”; “a foci olyan, akár az életünk: valamit kezdenünk kell vele”; “az olasz foci olyan mint az olasz regény: nem minden olasz regény jó, de nagyon rossz nem tud lenni”; a kulcs a magyar szurkolóhoz a magyar nő”; ” a szurkoló nem hülye”, “szurkolónak lenni költői létet jelent”; igazolva azt a tézis, hogy a labdarúgás nemcsak sport, sőt nemcsak gazdasági-társadalmi, hanem örök irodalmi-művészeti kérdés is. És itt újra meg kell említenem a Puskás musicalt, amiről már szuperlatívuszokban írtam; és aminek egyes háttér-részleteit jó volt újra hallani, az Aranycsapat egyik tagját, Czibor Zoltánt játszó Ember Márktól.

Méltó búcsú volt ezt az este az idei foci EB-től. Az előadás után beültünk a Várkertben lévő étterem (a fura nevű Monkey Bistro) tetőteraszára; és közel éjfélig élveztük a csodás panorámát nomeg a finom ételeket-italokat. És megbeszéltük: nem lepődnénk meg egy őszi olimpiai (vagy legalább sport) témájú irodalmi ENEMVÉ-n sem; sőt, örömmel mennénk el arra is. Addig pedig izgalmas olimpiát, illetve pihentető nyarat kívánok mindenkinek!

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!