„Isten is egy nagy játékos” – beszélgetés Gyuri atyával, a Zugligeti Szent Család Plébánia játékkészítőjével

Adventi sorozatomban most Bodor György plébánost mutatom be, akinek hobbija a játékkészítés. Gyuri atya tizenkét éve készít felnőtteknek és gyermekeknek szóló társasjátékokat. Idén több újdonsággal is előrukkolt: két, egyenként 240 darabos templomi képes kirakóssal, egy kétnyelvű karácsonyi memóriajátékkal és egy Krízis-Terápia nevű párkapcsolati játékkal. Tavaly pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve készítette el Eucharistia nevű táblás játékát. Beszélgetésünk végén férjemmel együtt meghívott következő játékai készítéséhez, teszteléséhez.

A kezdetek

Gyuri atyát elmondása szerint már a papi felszentelés után is az foglalkoztatta a legjobban, hogyan lehet a hitoktatásban a misztériumot játékos formában átadni. Számára már a hittanórákra való felkészülésben is nagyon fontos szerepe volt annak, hogy a foglalkozások könnyedek, szórakoztatóak, játékosak legyenek.

„Isten is egy nagy játékos, aki az élet játékát játssza velünk. Biztos, hogy a játékosság nem áll távol a Teremtőtől sem. Az élet attól jó, hogy nem vesszük halálosan komolyan. Ahogy mondani szoktam: az életet nem csinálni, hanem élni kell. Isten nem izzadságszagú földi életet szánt nekünk, hanem azt akarja, hogy örömünk teljék benne.”

A társasjátékok készítése lassan alakult ki. Tizenkét éve született meg az első, a Theopoly, avagy Isten városa, a közismert Monopoly átkereszteléséből. Az ötletgazda a telkek vásárlása helyett hittancsoportok, közösségek számát próbálta így gyarapítani, de ettől még kőkemény kapitalista játék maradt – szólt a jogos kritika.

„Ekkor jöttem rá, hogy nem elég egy játékot átformázni és megkeresztelni, hanem a koncepciót is alaposan ki kell találni hozzá. De akkor még nem voltak ilyen jellegű tapasztalataim, azóta sokat tanultam. Egyébként sose készültem játékkészítőnek, csak úgy spontán jöttek az ötletek egymás után. Míg Agatha Christienek mosogatás közben ugrottak be a legjobb ötletei, nekem kutyasétáltatás közben jutnak eszembe.”

A játékkészítés folyamata

Gyuri atya elismeri: a játékkészítés egy összetett folyamat, amihez az ötlet nem elég, az csak egy impulzus. Nagyon fontosnak tartja a felkészülést, a tesztelést.

„Az ember egy síkon gondolkodik, akármennyire is kreatív, szembesülnie kell mások által azzal, hogy az ötlete működik vagy sem. A mostani nagy játékom, a Krízis-Terápia első tesztelése során az volt a legnagyobb kritika, hogy csak egyszer játszható. És valóban: az egy borzalmas lenne, ha megvennénk, egyszer játszanánk vele, és utána felkerülne a polcra porosodni. Természetesen nem ezt akarom, hanem azt, hogy minél többször elő lehessen venni és ne legyen unalmas. Szerencsére az átalakítással ez sikerült megoldani.”

Amikor arról érdeklődöm, kikkel és mennyi ideig tesztel, megtudom: a Krízis-Terápia kipróbálásához nemcsak a helyi közösségből, hanem a régi kápláni helyeiről is hívott barátokat, így voltak egymást ismerő és nem ismerő csoportok. A tesztelés során pedig kiderült: a játék hatékonyságát nagymértékben növeli az ismeretség, hiszen az ember jobban megnyílik véleményével, tanúságtételével az ismerősök, mint idegenek felé. Ez a fázis addig tart, amíg a tesztelők nem fogalmaznak meg érdemi észrevételt. És közben persze figyelni kell a helyesírásra, a szakmaiságra is.

„Az Eucharistiánál például a rengeteg ellenőrzés ellenére benne maradtak teológiailag nem precízen megfogalmazott kifejezések – és ez nagyon kínos tud lenni. Ugyanakkor ebben is egyensúlyt kell tartani. Hiszen nincs az a játék vagy termék, amit nem lehetne még tovább tökéletesíteni. De a játékkészítőnek is fent kell tartani az érdeklődését a játék iránt. Ha túlságosan elhúzódni, már nem élvezet, hanem nyűg. A Krízis-Terápiában egyébként több ezer munkaórám van benne.”

Eddigi ötletek

Az eddig meg nem említett játékokon túl Gyuri atya kitalált még egy képregényes misekönyvet, arra gondolva, hogy a gyerekek szeretnek szerepjátékokat játszani és ehhez kaphatnának egy kis kézikönyvet. (Ez bevált, az én gyerekeim is előszeretettel használták.) Volt egy dobókockajátéka is, különféle vallási szimbólumokkal, amivel el kellett mesélni egy történetet. (A Story cubeshoz hasonló, és Gyuri atya elmondása szerint Kránitz Mihály atya egyik évben még ezzel is vizsgáztatott.) A Keresztesek című történelmi kvíz már elfogyott, de annak átdolgozásán is gondolkodik. A Kapcsolj című asszociatív játék ebéd előtt, orvosra, utazás alatti várakozási idő kitöltésérése jó.

A két kirakósból az egyik témája a templomi oltárkép, a másik a Munkácsy-díjas festőművész Bráda Tibor munkája, az urnatemetőben található feltámadás témájú mozaik. „Én ezeket 3,5 órás pandémiás játéknak hívom, és javasoltam, hogy közben lehet imádkozni is, hiszen egy gyönyörű oltárkép vagy festmény kirakása közben miért ne imádkozhatnánk?” A legutolsó pedig a kétnyelvű, kétszer 25 darabos memóriajáték, amelyet a zugligeti Bodonovich Márta grafikussal közösen készítettek. (Márta az Új Ember Kiadónál megjelent Hosszú az út Betlehembe című mesekönyv rajzolója is.) Ennek során is figyeltek az igényességre: anyanyelvi lektorral átnézetve kiderült, hogy 3-4 esetben más angol szót szoktak használni.

A játékkészítés árnyoldalai

Gyuri atya megpróbálta az Eucharistia nevű játékát átültetni számítógépes formába is. De rá kellett jönnie: a digitális játék teljesen más logikát igényel és egyelőre nem talált olyan programozókat, akik ebben aktívan és megfizethető módon együtt dolgoznának vele, így ez egyelőre csak terv marad. Ahogy az az ötlete is, hogy a teljes hittananyag digitalizációjával izgalmas hittanórákat és kényelmesen, online is elvégezhető vizsgákat is lehetne készíttetni. Úgy tűnik, ez még meghaladja a korunkat – fogalmaz a plébános.

A játékok kidolgozásához a plébános nem kap támogatást, előfinanszírozással készíti, ezért csak korlátozott példányban kaphatóak. A Katolikus Karitász rendelt 300 darabot az Eucharistiából, a Máltai Szeretetszolgálat is nemrég rendelt egy hasonló nagyobb tételt, így kiadtak egy újabb változatot is. A vallásos játékok után sajnos nagyon kicsi az érdeklődés, nagyjából 1%, a fantasy, területfoglalós játékok 38-40%-ával szemben. A Krízis-Terápia nem kifejezetten vallásos témájú, talán befuthatna, de ez külön marketingtevékenységet igényelne.

Tervek

Gyuri atya tervei között szerepel még két, Mártával együtt készítendő, a meglévőhöz hasonló kétnyelvű memóriajáték: egy nagyböjti, húsvéti és egy szentmise témájú, misekellékekkel (az elhalasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontjára készülve).

És van még két ötlete, amit szeretne a közeljövőben megvalósítani. Az egyik egy jegyesoktatáshoz használható, 150-200 darabos kártyacsomag, a házasság szempontjából releváns témájú beszélgetőkérdéssel, amit a párok a jegyességük alatt átbeszélgethetnek egymással. (Például az esküvővel kapcsolatos kérdések, anyóstéma, pénzügyek, gyermeknevelési szempontok, tehát nemcsak vallásos témájúak.) A plébános szomorú tapasztalata, hogy manapság nagyon keveset beszélgetnek egymással a leendő házaspárok. Ezért azoknak, akik nála jelentkeznek, először ki kell tölteniük egy 25-30 kérdéses tesztet. Gyuri atya elárulja: egyszer még az is előfordult, hogy a pár ezek alapján lemondta az esküvőt, mert nem tudtak megegyezni az alapkérdésekben. A kártyacsomag – mely szép ajándék lehet a jegyesek számára – célja tehát irányított beszélgetések révén elkerülni egy rossz alapokra épülő házasságot. A másik ötlete pedig egy zugligeti szakácskönyv, amelyben a közösségbeli családok egy-egy kedvenc étele és egy története kerülne, családi fényképekkel illusztrálva.

Van ideje a játéknak…

Búcsúzáskor még visszakérdezek a játék és a komolyság látszólagos ellentmondására, hiszen ministráns fiaim egy szigorú Gyuri atyát ismernek. „A kettő nincs ellentmondásban, mindkettőnek megvan a maga helye, az adott szituációtól függően. A Bölcsességek Könyve szerint: „van ideje a hallgatásnak és van ideje beszédnek”. Ugyanígy, van ideje a játéknak, a mosolynak, a humornak és van ideje a komolyságnak.

„Nyilván van, amikor nem tudjuk eltalálni a megfelelő mértéket; akár mi, papok sem. Néha én is nagyot nézek egyes paptársaim humorán. De hát az emberi bölcsességnek is fejlődnie kell. A játéknál is az a fontos, hogy mindig jobbat csinálj. A lényeg ebben is, mint mindenben: egyensúlyban lenni önmagaddal, mert csak akkor tudod a világban is elfoglalni a helyedet. A keresztény filozófia lényege ez a három szó: „nemcsak”, „hanem”, „is”; és ez minden helyzetben és minden megközelítésre érvényes kell, hogy legyen. Mert a világ nem fekete-fehér. Néhány emberi szereti ugyan annak látni, de a világ nem ilyen, az ennél sokkal színesebb…”

A Bodor György plébános által készített játékok megvásárolhatóak a Zugligeti Szent Család Plébánián és az Új Ember könyvesboltban vagy megrendelhetőek az Új Ember online könyváruházban.

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!