Felvidéki magyar civil szervezetek: Egy fiatal magyar (nagy)családnak, több a problémája, mint egy átlagos szlovák családnak

Családszervezeti sorozatommal negyedszerre is átléptem a magyar határt. Pásztor Csabát Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete (MÁNCsE) elnökét is, mint felvidéki régiófelelőst tavaly februárban, a Nemzeti Összetartozás napján a Parlamentben egy kerekasztal-beszélgetés során ismertem meg, amelynek vezetésére a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének (KCsSz) elnöke kért fel. A sorozatomhoz eredetileg Hideghéthy Andreát, Szövetség a Közös Célokért (SzAKC) társulás ügyvezető igazgatóját kerestem meg, de az ő javaslatára végül közös beszélgetést szerveztünk Pásztor Csabával.

Andrea, miért tartottad fontosnak, hogy Csabával együtt válaszoljatok?

HA: Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCsSz) és a Családlánc szempontjából meghatározó személy a Felvidéken Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete (MÁNCSE) elnöke; akivel szervezeteink közösen vállalták fel azt a különleges és megtisztelő feladatot, amit a családok érdekében, itt a szülőföldjükön végzünk. Pásztor Csaba a Felvidéken immár több mint 20 éve elkötelezetten szervezi a nagycsaládok közös tevékenységét; és alapítóként közreműködött közre a KCsSz létrehozásában. A történet 2012. május 11-én bővült ki, amikor a KCsSz a Nemzeti Erőforrás Minisztériumával együttműködve Budapesten megalakította a Családláncot; amelynek célja, hogy felkutassa és összefogja a határon túli magyarlakta területeken a családokkal foglalkozó civil szervezeteket, a nagycsaládos egyesületek mellé. A Családlánc bővítése további tagokkal Felvidéken két évig váratott magára, sokáig a felvidéki láncszem volt a leggyengébb.

A KCsSz vezetői részt vettek a felvidéki Tallóson, az Esterházy-kastélyban megrendezett ünnepségen, a több felvidéki szervezet összefogásával megtartott emléknapon, 2013. július 18-án. 250 évvel ezelőtt itt nyílt meg az első magyar állami árvaház, és itt ünnepelte a MÁNCsE is megalakulásának 15. évfordulóját. A KCsSz vezetői itt kérték fel Pogány Erzsébetet, a Szövetség a Közös Célokért (SzAKC) társulás néhai igazgatóját, hogy koordinálja a Családlánc felvidéki tevékenységét és erősítse a szervező munkát Felvidéken. Rövid idő alatt több szervezet kérte a felvételét a Családláncba; majd további tizenegy új csatlakozásra került sor Rozsnyón, ahol „A család a nemzet alappillére” címmel 2013. november 8-án konferenciát szervezett a SzAKC és a KCsSz. Pogány Erzsébet és a SzAKC megalapozó munkájának eredményeképpen ma már Pásztor Csaba, a MÁNCsE elnöke és magam, a SzAKC ügyvezető igazgatója szervezzük a Felvidéken a hálózat tevékenységét. Ezért fontosnak tartottam őt is megszólítani.

Meséljetek egy kicsit magatokról, családotokról, munkátokról!

PCs: Négy gyermekem van, akik közül már ketten építik azt a jövőt, amelyet megálmodtam: a családot és a nagycsaládot, hiszen már van négy unokám, akikben szintén a jövőt látom. Tehát a munkám három pillére épült: a családomra, a Kárpát-medencei nagycsaládos közösségek megtartására és meghonosítására itt a Felvidéken.

HA: Én Szegedről kerültem a Felvidékre, ahová nagyon romantikusan a szerelem hozott és az elmúlt 20 évben megtaláltam itt a helyem és a feladatom. Örülök, hogy a családom mellett a hivatásom is olyan energiákkal tölt el, amelynek élhetek.

Mikor alapították ezeket a helyi családos szervezeteket és miért vállaltátok el a vezetésüket?

PCs: Az eredeti nagycsaládos egyesületet 1998-ban alapítottuk, mint galántai alapszervezetet; de ezt a keretet nagyon gyorsan kinőttük és hamarosan, mint MÁNCsE lettünk hivatalosan átnevezve. A régiónkból a családok már 1998-ban is csatlakoztak és nagy örömünkre a külsőbb régiókból is sokan kérték a felvételüket az egyesületbe. Ezért is volt találó, hogy a küldetésünknek megfelelően a Mátyusfödet, mint tájegységet belefoglaltuk a nevünkbe.

HA: A SzAKC társulás 2001 óta meghatározó civil szervezete a Felvidéknek. 2018 óta ügyvezető igazgatóként veszek részt a munkában, amely érdekes és szerteágazó. Magába foglalja a tájékoztató irodahálózatot, a stratégiai és közösségépítő programok szervezését, illetve a szociális háló építését is. Emellett a működtetjük a Felvidék első magyar nyelvű, online hírportálját, a Felvidék.má-t. A portál felelős kiadójaként óriási a felelősségem abban, hogy a munkatársaimmal olyan szerkesztési elveket képviseljünk, amelynek oldalain megjelennek a keresztény konzervatív értékek. Felvállalva ezzel a minőségi, ám olykor meglepő módon mégis nagyobb érdeklődést kiváltó témákat. A szervezet vezetését választás és kinevezés után örököltem néhai Pogány Erzsébettől. Tőle nagyon sokat tanultam, az életem meghatározó alakja, gyakorlatilag divatos szóval élve a mentorom volt. Az elmúlt négy évben a megalapozott értékek mentén egy megújult stílussal dolgozom, dolgozunk.

Mi a legfontosabb célja/missziója e szervezeteknek?

PCs: A MÁNCsE 20 éves jubileumi évfordulóján a Nemzetpolitikai Államtitkárság részéről Potápi Árpád János az alábbi szavakkal méltatta az egyesületet, ami véleményem szerint visszatükrözi értékrendünket, küldetésünket:

„A MÁNCSE a családok érdekeinek óvásán túl a szülőföld szeretetének és a család összetartásának az eszmeiségét hivatott megtartani és terjeszteni úgy, hogy közben nemcsak a nagycsaládokért, hanem minden családért, a társadalom alappilléért küzd.”

Az egyesületről kialakult külső vélemények megerősítenek bennünket, a MÁNCsE vezetőségét és a családjait abban, hogy mindig azért dolgozzanak, hogy megmutassák a nagycsaládos életforma nem csupán vállalható, de örömökkel teli élet. Bátran valljuk, ez csak úgy sikerülhet, ha a kívülállók látják: köztünk is vannak, akik elfáradnak, akik bosszankodnak, de olyan, aki megbánta volna, hogy többször mondott igent az életre, olyan nincs.

HA: A Felvidéken talán a politikai széttöredezettség és bizonytalanság miatt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a KCsSz és Családlánc tagszervezetei mindig közösségben gondolkodjanak. Legyenek közös programjaink, amelyeket együtt szervezünk és amelyekre meghívjuk egymást és családjainkat. Koordinátorként is azt tartom mindig szem előtt, hogy építsük egymást, akár érzelmileg, akár kitartásban, erőben és ötletekben. Ennek az elhivatott értékrendnek a képviselete főként azért időszerű, mert a család megkérdőjeleződik és az LMBTQ-mozgalom már a gyerekek egészséges fejlődését is befolyásolni akarja. Számomra jó érzés visszatekinteni; mivel 2014 októbere óta támogatom a felvidéki közösséget és a tagszervezetekkel ez idő alatt olyan csodálatos rendezvényeket valósítottunk meg, amelyekre visszanézve igazán büszke vagyok. Ilyen volt, amikor aktívan részt vettünk és együttműködtünk a nagy sikerű közös programban, 2016-ban a Zarándoklat a családokért sorozat kapcsán a Házasság hete alatt. Ekkor huszonkét helyszínen a tematikus program keretében A család könyve második kiadását különböző rendezvények megszervezésével közel 1000 családhoz juttattuk el Pozsonytól Nagykaposig.

Melyik a számotokra kedvenc projektetek és miért?

HA: A Házasság hete egy olyan programsorozat, amelyhez a SzAKC társulás 2015 óta csatlakozik és szervező erővel segíti a felvidéki népszerűsítését. Ezen a héten, amikor a felvidéki tagszervezetekkel a házasságot, a családot, a gyermekvállalást helyezzük előtérbe; minden évben igyekszünk színes előadások, könyvbemutatók szervezésével, misék, istentiszteletek bevonásával hangsúlyozni ezeket az értékeket. Ennek a rendezvénysorozatnak a hagyományát Pásztor Csaba lelkes történetei alapozták meg, amelyeket a pécsi nagycsaládos egyesület példájával erősített bennünk. Idén először az online térbe szorultunk, ám ennek is megtaláltuk a varázsát és az intimitását. Meghívtuk Dr. Strédl Terézia egyetemi oktatót, a Felvidék legismertebb pszichológusát, aki érdekes előadásában házasságban élők vagy az arra készülők; de azok számára is számos tanulsággal szolgált, akiknek életéből kimaradt a boldog házasság.

PCs: Természetesen a Házasság hetét a MÁNCsE, mint hagyományos évi programját szintén megszervezte. Ugyanakkor nekünk is alkalmazkodnunk kellett a járványhelyzethez; így ebben az évben a különlegességet az adta a számunkra, hogy a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesületnek rendezvényét, az ott bemutatott szentmisével együtt adathordozókon küldtük el ajándékba családjaiknak, kibővítve riportokkal, előadásokkal, jótanácsokkal, illetve különböző cikkekkel.

Miből gazdálkodtok?

HA: Szervezeteink és programjaink nem igen népszerűek a szlovák támogatási rendszerben, így bár nem adjuk fel és rendszeresen pályázunk sajnos ezek a próbálkozásaink a legtöbb esetben sikertelenek. A szlovák megyei pályázatok esetén vannak lehetőségeink, mivel ezen a szinten az érdekképviselete erősebb a magyarságnak. Fő forrásainkat szintén pályázati úton a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága biztosítja a tagszervezetek számára a Bethlen Gábor Zrt. által. Ugyanakkor a KCsSz, mint a magyar kormány kiemelt intézménye minden évben biztosít olyan anyagi forrásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyarság szülőföldön való megmaradását tudjuk civilekként tudjuk segíteni. Emellett több tagszervezetünk él a Szlovákiában biztosított, adó 2%-nak a gyűjtésével. Viszont az sem elhanyagolható, hogy egy-egy program, táborozás megvalósításához vagy folyóirat megjelenéséhez szponzorokat, vállalkozók segítségét, támogatókat is keresünk.

Milyen nehézségekkel küzd a helyi magyarság és hogyan tudjátok ezt képviselni?

PCs: Küzdőterünk az egész Kárpát-medencére kiterjed, a küzdelmünk mégis különböző. Azt látom, hogy egy fiatal magyar családnak, esetünkben nagycsaládnak több a problémája, mint egy átlagos szlovák családnak. Kezdhetjük a szociális helyzettel, az iskolai és egészségügyi problémákkal. Ezen mi csak úgy tudunk segíteni, hogy problémáinkat megbeszéljük, tapasztalatainkat kicseréljük és egymást megerősítve tudunk tovább élni, dolgozni és fennmaradni. A családokat olyan kormányszintű, jelen estben anyagi javaslatok kidolgozásával tudjuk képviselni, amilyet korábban már beterjesztettünk és el is fogadták.

Milyen magyar családszervezetekkel vagytok kapcsolatban?

HA: Véleményünk szerint a felvidéki civil szervezetek számára a legfontosabb kapcsolat a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége.

Hogyan alakította át a tavalyi éveteket a járványhelyzet?

HA: Erre legjobb példa, hogy a hagyományos személyes találkozó helyett a SzAKC társulás szervezésében először vettek részt a KCsSz-hez és a Családlánchoz csatlakozott felvidéki szervezetek az interneten keresztül megvalósult találkozón, 2021. január 29-én. Mivel a pandémia miatt közel egy éve nem volt lehetőség összejövetelek szervezésére; így szükségesnek láttuk, hogy a KCsSz biztosította decemberben kiírt pályázati forrást a leghatékonyabban használjuk fel. Ezért olyan eszközöket és elektronikus programokat szereztünk be, amelyek által, ha korlátozottan, ám kisebb csoportban személyesen beszélgettünk egymással. Ebben a formában is felüdítő volt egymás társaságát élvezni; hiszen először minden résztvevő elmondta, hogyan érintette a koronavírus a munkájukat, milyen terveik vannak; illetve kölcsönösen mindenki kifejezte mennyire szükségét érezték, hogy annak a támogató társaságnak és beszélgetésnek, amit a KCsSz és a Családlánc biztosít számukra.

Ugyanakkor közös tapasztalatként megosztottuk egymással, hogy a családok a Felvidéken rendkívül elzártan élnek; hiányzik számukra a közösségben eltöltött idő; valamint megfigyelhető egy folyamatos elszegényedés is. Több tagszervezeteknek 10-12 éve rendszeresen megtartott programját kellett felfüggeszteni, illetve elhalasztani, ami szomorúsággal töltötte el őket. Arról is szó esett, hogy mihamarabb szeretnék a személyes élményeket ismét visszahozni a mindennapi életbe; ezért amint lesz lehetőség elindítják a kiscsoportos foglalkozásaikat.

Mit terveztek idénre és mit szeretnétek elérni hosszabb távon?

PCs: Minden évben tervezünk, hiszen aki nem tervez, az nem tud jövőt építeni. Az is már bizonyítható, hogy az olyan probléma is, mint a mostani pandémia, legjobban a családban kezelhető; és sok család beszámolója alapján egymást segítve igenis meggyógyultak a betegek; ami nagyon fontos, hiszen így van az esély arra, hogy a hagyományos programjainkat megtartsuk. Amelyek pedig elmaradtak, bízunk benne, hogy utólag megtartjuk. Szeretnénk lelkileg is megújulni, ezért tervezzünk, hogy feltétlen részt veszünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, Budapesten.

Hosszabb távon pedig reméljük, hogy a munkánk eredményes lesz, s a közös tevékenység, a sok áldozat a családokért sikeres lesz; és egyre többen a családra, mint a társadalom legkisebb, de legfontosabb alapsejtjére építi életét. Ehhez kívánunk mindenkinek sok erőt és egészséget!

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!