Czecz Fruzsina: Munkámhoz nagy segítség, hogy én magam is szülő vagyok

Czecz Fruzsina pszichológus-újságírót (és Gyerekkel vagyok blogját) online módon régóta, személyesen viszont csak pár hónapra ismerem, amikor átadta nekem dedikált verseskötetét. Akkor kiderült, még több közös van bennünk, mint amit addig egymásról sejtettünk-tudtunk. Például egy külföldre költözés terve, amit mindkettőnknél elsodort a járvány, de ami esetében azóta már meg is valósult, miközben mi még mindig csak várakozunk. Utazásuk előtt kikérdezett engem, most én őt.

Miért lettél pszichológus, és miért gyerekekkel kezdtél el foglalkozni?

Az egyetem választásakor annyiban biztos voltam, hogy emberközeli, gyakorlatias, sokszínű és rugalmas szakmát szeretnék. A pszichológiában mindent megtaláltam, amit kerestem. Először a munkapszichológia vonzott, hallgatóként több cégnél gyakornokoskodtam toborzásban, kiválasztásban, tréningeken. Aztán egyre több, gyerekekkel kapcsolatos feladat talált meg. Nevelési tanácsadóba jártam szakmai gyakorlatra, emellett önkénteskedtem óvodában és táborokban. Imádtam. Miután pedig már saját gyerekem is született, még otthonosabban mozogtam a témában. Lenyűgöz a kicsik tudása (sőt, bölcsessége), őszintesége és folyamatos szárnypróbálgatása.

A családi és párkapcsolatú szakirányú továbbképzésre miért volt szükséged?

Az egyik órát az oktató azzal kezdte, hogy lepakolt elénk rengeteg fényképet. Ezek közül kellett kiválasztanunk, hogy melyik az, ami szimbolizálja, hogy miért jöttünk erre a képzésre, mit várunk tőle. Egy tejszínhabon díszelgő koktélcseresznyét választottam. Nekem ezt a képzést senki nem írta elő, nem függött tőle az állásom, nem a főnökeim küldtek. De éreztem, hogy szeretném még mélyíteni a tudásomat, és megismerni új technikákat. Szóval „szakmai csemegeként” tekintek a képzésre, és a hozzá kapcsolódó 150 órás önismereti csoportra – bármennyire is bonyolult volt család és munka mellett megoldani a logisztikát.

Munkád során elsősorban milyen problémákkal találkozol, foglalkozol?

A szülők leggyakrabban fegyelmezési problémákkal és szorongással kapcsolatban keresnek. Gyakori kérdés még az óvoda-és iskolaválasztás (vagy váltás), a testvérkapcsolat és a családban zajló gyász is.

Mivel édesanya is vagy, ráadásul a járvány miatt te is otthonról dolgozol, hogyan tudod szétválasztani a munkát és a magánéleted? Férjed vagy gyerekeid hogyan reagálnak a pszichológus „kalapodra”?

Nagyon igyekszem figyelni rá, hogy keveset mászkáljak abban a kalapban. Sokan úgy képzelik, hogy a pszichológusok egyfolytában megfigyelnek és olvasnak mások gondolataiban… Pedig nem. Ahogy a fogorvosok sem nézik át minden családi ebéd előtt a társaság fogsorát, a pszichológusok sem elemzik a rokonságot. Otthon én is ugyanolyan családtag vagyok, mint mindenki más, bár anyaként néha biztosan előjön a szakmám. Mikor szerepjátékot játszunk, mikor békítem a két gyereket, mikor a nagyobbik izgul egy iskolai nap miatt, vagy az elmúlásról kérdezősködik, a pszichológus énem is bekapcsol.

Ha otthonról dolgozom online, elvonulok egy külön szobába, és a férjem vigyáz a gyerekekre. A klienseimről pedig nem mesélhetek otthon, ezért jól külön tud válni a munka és a család. Ha kérdésem van, vagy elakadtam valahol, a kollégáimat keresem.

„Az írás évtizedek óta fontos és örömet adó része az életemnek” – írod a honlapodon. Íráskor miből ihletődsz: szakmai vagy magánéletedből?

Főleg a blogomra és a honlapomra írok, de szoktam más felkéréseket is kapni egy-egy cikk, kiadvány, rádióinterjú erejéig. Ilyenkor főleg a szakmából mesélek tapasztalatokat, de a munkámhoz nagy segítség, hogy én magam is szülő vagyok. Máshogy tudok konzultálni a hozzám forduló családokkal, jobban átérzem a helyzetüket, a kérdéseik mögött megbújó érzéseket.

Eredetileg milyen céllal hoztad létre az immár 25ezer követős Gyerekkel vagyok oldalad és mik a további céljaid vele?

Éppen külföldön éltünk, Svájcban. Otthon voltam a kisfiammal, éltem a szőnyegen autózó, ebédet főző és játszótérre járó anyukák mindennapjait. A blogot leginkább a családnak, barátoknak szántam. Ezzel együtt jólesett egy kicsit „hazaszólni”, lefényképezni az érdekességeket és magyarul írni. 2015 januárjában került ki az első bejegyzést, azóta szép nagyra nőtt a közösség. Soha nem hirdettem a blogot, azt szeretném, ha a tartalom és a stílus miatt lennének követői. Büszke vagyok rá, hogy egy kedves, aktív, és jó humorú társaság gyűlt össze, ahol szinte sosem kell káromkodás vagy bántó megjegyzés miatt moderálnom. A további célom „csak” annyi, hogy ez így is maradjon. Gondolkodjunk együtt, meséljünk egymásnak és kacsintsunk össze még sokáig a Gyerekkel vagyok blogon.

Verseket is írtál az anyaságról, szülőségről, sőt, ki is adtad őket. Van tervben folytatás?

A Gyerekkel vagyok verseskötetbe 40 fontos, szülői állomásról írtam verseket, a családtervezéstől egészen a kamaszkorig. Váltakoznak benne a saját, és más családok élményi, de mindegyik vers alá oda lehetne írni az apróbetűs részbe, hogy „igaz történet alapján”. Eddig bárki elolvasta, talált benne ismerős sorokat, nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Folytatást nem tervezek, így érzem kereknek a kötetet.

Nemrég nagyot változott az életetek, legalábbis a fizikai környezetet illetően. Hogyan élitek meg ezt a nagy váltást, milyenek az első benyomások és mik a saját terveid a munkáiddal kapcsolatban?

Igen, a férjem munkája miatt néhány évre az USA-ba költöztünk. Még csak rövid ideje vagyunk itt, egyelőre ismerkedünk, felfedezünk. Mi vagyunk a furcsa európai család, akinek még szokni kell az óriási méreteket, akik még méterben, kilóban és Celsius fokban számolnak, és akiknek nem fontos, hogy mindig legyen otthon egy óriási adag jég. Izgatottan várjuk, hogy lássuk az óvodát, iskolát, megismerjünk új szokásokat és keresztül-kasul bejárjuk az országot. A tanácsadói munkám helyett most az írás fog előtérbe kerülni, mert ott nem gond a hat óra időeltolódás… A cikkek és blogbejegyzések mellett egy új könyvet szeretnék írni, kivételesen nem „gyerekes” témában. Szólok, ha már jól állok vele! 😊

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!