Szotak Katica: Az önismereti munka életünk talán egyik legnehezebb feladata, mégis megéri

Vállalkozónőkről szóló korábbi sorozatom folytatódik a héten. Szotak Katica párkapcsolati mentort és önismereti coachot nem ismerem személyesen; de érdekelt a munkája, ezért alaposan kikérdeztem, ő pedig alaposan válaszolt; többek között olyan erős állításokkal, mint: csak mentálisan erős szülő képes arra, hogy olyan gyermeket neveljen, aki elég erős ahhoz, hogy megálljon a saját lábán, bármi is jöjjön; vagy: önbecsülésed dönt arról, hogy mennyire viszed az életben és mennyi boldogságot engedsz meg magadnak; és végül: önismereti munka életünk talán egyik legnehezebb feladata, mégis megéri.

Mesélj magadról, családodról, munkádról!

Több mint 20 éve vagyok a segítő szakmában. Pedagógus diplomával, Fully Certified Professional Life Coach (Okleveles) és Párkapcsolati Coach képesítéssel rendelkezem. Jelenleg Business Coachingot és MBCT (Mindfulness Based Cognitive Therapy) tanulok. Azért, dolgozom, hogy inspiráljak másokat arra, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból, hogy ezáltal képesek legyenek jobbá tenni az életüket. 27 éve élek párkapcsolatban, pontosan ismerve az emberi és párkapcsolati dinamikákat. Három kamasz gyermek édesanyja vagyok, akik tükröt tartanak és önvizsgálatra késztetnek minden egyes nap.

Jól ismerem az asszertív vagy más néven erőszakmentes kommunikációt és a hatékony konfliktuskezelést, az NLP, Tranzakcióanalízis, Rendszerszemlélet, Személyiségtipológiák, EFT (Emotional Freedom Techniques = Érzelmi Felszabadítás Technikája) és még sok egyéb az eszköztáram része. Szívügyem a női önismeret, az édesanyák helyzete és családi szerepvállalásaik, úgymond a nők öntudatra ébredése, önmegvalósítása, hogy ne kerülhessenek vagy ki tudjanak kerülni a kiszolgáltatott vagy annak érzett életből, fel tudják ismerni és kapcsolatba kerülhessenek a valódi és legigazibb belsővel vagyis a valódi énnel.

Honlapod szerint többféle végzettséged, szakmád van (tanító, rajztanár, life coach). Ezeket aktívan használod is; külön-külön vagy ötvözöd őket? Melyik tartod a legfontosabbnak?

A tanítás meghatározó az életemben, sokat köszönhetek, mind a magyarországi, mind az angliai iskolákban szerzett tapasztalatoknak. Sok esetben a coaching munkában is helye van, mikor mentorálok vagy éppen tanácsadást tartok. Ezek jól megférnek egymás mellett és kiegészítik a munkám. Másrészt a főiskolán a pszichológia, lélektan volt a kedvenc területem, ami elindított az önfejlesztés felé, hogy kicsit jobban ráláthassak önmagamra és felismerhessem miért úgy működök, ahogy. Ez az önreflekció azóta is az életem része. Dolgoztam speciális nevelésű igényű gyerekekkel és fiatal felnőttekkel is, ami már egy más mélysége és aspektusa a pszichológiának. Minden tiszteletem az ezen a területen dolgozóké, de be kellett látnom, hogy ez nem az én utam. Nem tudok ennyire kötött struktúrában tevékenykedni és ez csökkentette a kreativitásom és intuitív működésem.

Egy iskolai támadás következményeként jöttem el a legutolsó munkahelyemről és szükségem volt egy segítőre, aki értő figyelemmel fordult felém és támogatott, amennyire egy másik embert csak lehetséges. Ekkor fordultam teljesen a coaching felé. Elvégeztem egy angol nyelvű okleveles Life Coach képzést, majd egy párkapcsolatit is, miközben számos híres egyetem online kuruzán is részt vettem, hogy minél mélyebb tudást kaphassak. Hiszek az élethosszig való tanulásban; azt hiszem ez már kitűnt a mondanivalómból. Szóval a kérdésedre is válaszolva: a coaching az igazi szerelem, ebben abszolút elememben vagyok és az eddigi tapasztalataim nagyszerűen kiegészítik ezt.

Elmondanád röviden, mi is az az önismereti coaching, hogy zajlik egy coaching konzultáció? Milyen egy jó coach és kit lehet jól coachingolni?

Amikor azt kérdezik tőlem, mire számíthatnak, ha egyéni coachingra jönnek hozzám, ezzel az idézettel szoktam felelni:

A coaching során tehát elsősorban tehát kérdésekre lehet számítani; sok kérdésre, kérdőívekre, gyakorlatokra. Ami nagyon fontos, hogy maga a folyamat alatt biztonságban és elfogadva kell magukat érezniük, ahol nyíltan, bátran beszélhetnek bármiről. Ha ez nem így van, akkor rossz önismereti coach-hoz kerültek és a saját érdekükben álljanak fel, és szakítsák meg a folyamatot, erre mindig van lehetőségük! És az is fontos, hogy a coaching alatt nem a múltbeli eseményeket boncolgatunk; ugyan foglalkozunk vele, de csak mint tanulási lehetőségként tekintünk rá. Vagyis tanulunk a múltból és a jelenkori problémákra gyakorolt hatásaiból, hogy a jövőben jótékony fejlődést és változtatást érjünk el.

Amire konkrétan számíthatnak a hozzám fordulók: tiszteletteli viszonyt alakítok ki; valóban választ várok, amikor kérdezek; szeretem az ügyfeleimet elgondolkodtatni, nem adok kész paneleket és „tuti” megoldásokat, mert az nem róluk szólna, hanem csak az én megoldásaim lennének; számíthatnak rá, hogy megkeressük a céljaikat és tisztázzuk merre tartanak. Saját elvárásokat fogalmaztatok meg, ami segíti strukturálni a gondolkodási folyamatot és a lehetőségeiket megláttatni; a jövőre irányítjuk a figyelmüket (vagyis nem tartom őket a múltban, a problémában), és összefüggéseket keresve tisztázzuk a hitrendszerüket, az ő szerepüket, felelősségüket. Őszintén kíváncsi vagyok rájuk, meghallgatom őket, mindig tervezünk és támogatom őket ameddig szükségük van rá.

A jó coach ugyanis támogat, emel, kérdez, javasol, meghallgat, beszélget az emberekkel, megerősít, és kihoz megoldásokat az emberekből, keresi a választ, a célokat használja az elkötelezettség erősítésére, a kreativitás élénkítésére, ünnepli a tanulási eredményeket, együttműködő, elősegítő. És hogy mi kell hozzá a másik fél részéről? Szabad akarat, alkalom, lelkesedés, tanulási kedv, cél- és jövőorientáltság, időbeni behatároltság. A coaching ugyanis mindig önkéntes folyamat. Csak olyan emberrel lehet dolgozni, aki mentálisan egészséges, akinek célja a változás; és a munkához elengedhetetlen a közös szimpátia is.

Összességében nagyszerű érzés, amikor végigkísérhetek valakit élete egyik fejlődési pontjából egy másik, minőségibb szintre. Őszinte örömmel tölt el, amikor látom, hogy az ügyfelem felismeri azt az igazán felszabadító érzést, hogy tehet és tud is tenni önmagáért. Amikor megérzi a változás szelét, néha csak szellőcskét, de a lényeg, hogy ez alákap és viszi egyre magasabbra. Ha esetleg csitulna a szél, akkor én ott vagyok és megtartom, emelem. Figyelek, kérdezek, amíg újra megtalálja az erőforrásait és magasabb fokozatra kapcsol. Addig, amíg már elhiszi, hogy tud egyedül is szállni és megengedi magának, hogy kiterjessze a szárnyait.

Kik az ügyfeleid, és milyen tipikus elakadásokkal fordulnak hozzád?

Női önismeretet, önmegvalósítást illetve párkapcsolatokat támogatok, segítek, kísérek. Jellemzően inkább női ügyfelek keresnek meg, de párokkal is dolgozom. Jól megtalálom a közös hangot a férfiakkal is. Pszichésen és mentálisan egészséges emberekkel foglalkozom, akiknek elakadásaik, blokkjaik, sok esetben káros hitrendszereik, hiedelmeik vannak, amik nem engedik a kiteljesedett és elégedett életet élni, amit élhetnének. Küzdenek a párkapcsolatukban, a munkahelyükön, az emberi kapcsolataik nem jól alakulnak, és nem fejlődték még meg ezeket a területeket; és én ebben tudok számukra segítséget és támogatást nyújtani. Leginkább önismeret, önbizalom, életvezetés, önazonosság, kommunikáció, konfliktuskezelés, karrierváltás, stressz, döntéshelyzetek, munka-magánélet egyensúlya, pénzkezelési problémák (pénzhez való viszony, hiedelmek), anyai gondok, családi gondok, szerepek, kamasz-szülő kapcsolat, párkapcsolati gondok és válság, eltávolodás, megcsalás, hűtlenség, válás feldolgozása, külföldre költözés és beilleszkedés témakörökben fordulnak hozzám.

Mit tapasztaltál a járvány során; miben kellett leginkább segíteni? Egyáltalán tudtál dolgozni; az online mód mennyire volt hatékony?

Az elmúlt időszak mindenki számára egy teljesen új helyzetet hozott, hiszen sosem éltünk át hasonlót, és ezzel együtt a megküzdési stratégiák is nagyon vegyesek voltak. Az a tapasztalatom, akik amúgy rendben voltak, ott is előfordultak hullámzások és sokszor jól jött a támogatás és az értő figyelem. A járvány felértékelte a segítő szakemberek munkáját, és azt látom ebben van némi pozitív elmozdulás; már nem csak a „bolondok járnak dilidokihoz” hozzáállást tapasztalni, hanem van létjogosultsága a segítségkérésnek, sőt, egyre inkább elfogadottabbá válik.

Leginkább a reziliencia (megbirkózó és öngyógyító képességünk) erősítése került előtérbe, hogy igenis kell és érdemes a mentális izmainkra is gyúrnunk, mert ez segít megküzdeni az élet kiszámíthatatlanságaival szemben. Egyfajta mentális védőpajzsot segítettem építeni a hozzám fordulóknak, aminek meglétével boldogulni tudnak a nehézségek ellenére is. Érdekesség, hogy sok esetben a gyerekeken keresztül jutottak el a szülők hozzám, hogy hát az online oktatás és nincs jól a gyerek, mit lehet tenni. Azt érdemes tudni, hogy csak mentálisan erős szülő képes arra, hogy olyan gyermeket neveljen, aki elég erős ahhoz, hogy megálljon a saját lábán, bármi is jöjjön. Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy ezt érdemes prioritássá tenni az egész család számára.

Az online számomra egy jól működő forma, a járvány előtt is így dolgoztam. Gyorsan kiépül a bizalom, eltűnnek a határok, szó szerint is, ami egy külföldön élő magyar esetében nagyszerű lehetőség, hogy a saját anyanyelvén segítséget kérhet. Ez leginkább nem az elégtelen nyelvtudásból fakad, hanem abból az igényből, hogy az anyanyelvünkön mindig árnyaltabban, pontosabban tudjuk megfogalmazni az érzéseinket, kifejezni a lelki folyamatainkat. Másrészt nincs szükség utazásra, csökkennek a költségek, csak egy nyugodt és zajmentes hely szükséges hozzá; ezt akár az autónkban ülve vagy a fürdőbe zárkózva is megtehetjük.

Jól sejtem, hogy ezek után még inkább felértékelődik a munkád?

Azt gondolom, hogy egyre többen ismerik fel micsoda erő van egy segítő folyamatban; hála a sok-sok nagyszerű szakember kitartó munkájának, hogy látszódjon ez a szakma, tudják az emberek mennyire pozitív hatással lehet az életükre, amit az általam ismert coachok mind, mind szívvel-lélekkel végeznek. Biztosan egyre nagyobb szükség lesz a munkámra, mert a legújabb kutatások és tanulmányok szerint előtérbe kerültek a soft skillek, vagyis az emberi kvalitások, mint például a kommunikációs készség, szervezőkészség, flexibilitás, mobilitás, érzelmi intelligencia, kreativitás…

Gondolj csak bele, hol találkozhatunk ezekkel a készségekkel? Én személy szerint ezt majdnem minden édesanyánál megtalálom (ha nem erőteljes, akkor felszínre hozzuk) és ha igazán belegondolsz, akkor ők azok, akik a motorjai, az összefogói és működtetői a család nevű “vállalkozásnak”. Sokszor hallottuk már, hogy ha az anyuka jól van, akkor az egész család jól van, talán nem véletlenül. Ezért tartom végtelenül fontosnak hangsúlyozni, hogy az önismeret vagyis a saját igényeink és szükségleteink ismerete mennyire meghatározó a döntéseinknél, a választásainknál, vagyis az egész életünknél. Másrészt nemcsak akkor érdemes felkeresni egy önismereti coachot, ha nem vagyunk jól, hanem azért is, hogy továbbra is jól legyünk. Kevés alkalom adódik a hétköznapokban, ahol valaki ennyire fókuszáltan, objektíven és értő figyelemmel csak ránk koncentrál.

Holnapod szerint: „Lehetsz királynő a párkapcsolatodban, lehetsz sikeres anya és vállalkozó egyszerre, végezheted szenvedéllyel a munkád, nevelhetsz érzelmileg intelligens gyerekeket, köthetsz nagyszerű barátságokat, kereshetsz sokat, elköltözhetsz és beilleszkedhetsz külföldön,megtanulhatsz egy új nyelvet vagy szakmát és nem kell leadnod az igényeidből és legfőképpen az álmaidból, bármit is szeretnél.” Számomra kissé illuzórikusan hangzik…nem túlzás ezt ígérni a nőknek?

Szeretnék egy kicsit messzebbről indulni ehhez. Először is behoznám az önértékelés (önbecsülés) és önbizalom fogalmait, hogy megérthessük az összefüggéseket. Az önbecsülés azt jelenti, hogy fontosnak tartjuk az értékeinket és képességeinket; egyfajta érzés, tapasztalat önmagunkról, ami, ha bármit is csinálunk, ott van a háttérben. Az önértékelés az az érzés, hogy a siker, a teljesítmény, a boldogság természetes módon jár nekünk. Tudjuk, hogy értékesek vagyunk és annak is mutatjuk magunkat; amivel nem engedjük meg, hogy másként gondoljunk magunkra; illetve nem fogjuk “észrevenni” vagy nem fog gondot okozni, ha mások esetleg másként látják, mivel tudjuk, hogy értékesek vagyunk. A másik ember értékelése pedig önmagából fakad. Az önbizalom saját értékünk és képességeink ismerete.

Az értékek alakítják mindennapjainkat, befolyásolják, hogy mit és hogyan csinálunk, hogyan viselkedünk embertársainkkal. Mégis viszonylag kevés gondot fordítunk rájuk, és gyakran nem is tudatosítjuk őket magunkban. Értékeinket befolyásolja a családi és iskolai neveltetésünk, környezetünk, a magánéletünk, és a munkánk is. Ha nem jutsz előbbre a munkáddal vagy a kapcsolataid általában rosszul sülnek el, egy nem kielégítő párkapcsolatban szenvedsz vagy “csak” nem sikerülnek a dolgaid… akkor érdemes az önbecsülésedre is kritikus pillantást vetned. Az alacsony önbecsülés ugyanis – tudattalanul is – ellehetetlenít az erős érzelmeket vagy lelki tusát okozó helyzetekben, gyengének érzed a reakciódat, lebénulsz. Azaz hátráltat az élet számos területén, és a benned lévő tudást, tehetséget nem tudod úgy megmutatni, mint ahogyan azt szeretnéd és érdemes lenne. Elkedvetlenít és a rossz érzések rátelepednek az életedre. Ha valakinek gyenge az önbecsülése, akkor nagy a veszélye annak, hogy a vereség/kudarc/hiba miatt önmarcangolásba kezd, alibit keres, bűnbakot igyekszik találni, passzívvá válik, kétségbe esik esetleg depresszióssá válhat. A döntő a jövőnk szempontjából nem maga a kudarc, hanem az, ahogy ezt fogadjuk.

Összefoglalva elmondható tehát, hogy az önbecsülésed dönt arról, hogy úgymond mennyire viszed az életben és mennyi boldogságot engedsz meg magadnak. Ezek ismeretében pedig már világossá válhat mindenki számára, hogy miért is hangsúlyozom, hogy az önismeretnek milyen szerepe van és mi minden múlik rajta; nem több és nem kevesebb, mint a jólétünk, jól-létünk, boldogságunk, sikerességünk vagyis az egész életminőségünk.

Készítettél egy ingyenes letölthető, Törődj magaddal című munkafüzetet is. Miért tartod fontosnak?

Hiszek a megelőzésben, ezért küldetésemnek tekintem, hogy visszaadjam az embereknek a hatalmat az életük és a kapcsolatuk sorsának irányítása felett. Nagyon sok időt és pénzt fektettem bele, hogy a legjobbaktól tanuljak, hogy pontosan értsem, mi történik az emberi elmében és a párkapcsolatokban. Ezt a tudást igyekszem minél több emberrel megosztani a cikkeimben, előadásaimon és tanfolyamaimon. Az időm legnagyobb részét ezért arra fordítom, hogy egyszerre sok ember életét befolyásolhassam a jóra. Ezért született a munkafüzet is; egy kis én-idő, megerősítés, töltődés, amiről olyan gyakran felejtkezünk el önmagunk kapcsán. Üres zsákból nem lehet adni és bármilyen meglepő, de fogadni sem tudjuk akkor a jót, tehát mindenféleképpen az a jól felfogott érdekünk, hogy az öngondoskodást ne luxusnak tekintsük, hanem elsődleges prioritásunknak. Természetesen vannak olyan helyzetek is, amikor a megelőzéshez már késő és a helyreállításra, szakemberre, “terápiára” van szükség, amikor egy krízis feldolgozásához, vagy egy elakadásból való kibillenéshez külső segítség kell. Ekkor ott vagyok én és a Donola Coaching.

Három (kamasz)gyereked vagy és vállalkozóként dolgozol. Te magad hogyan egyezteted össze a munkádat a családi életeddel?

Ez is egy tanulás és önismereti folyamat eredménye. Ezen idő alatt sokat tudtam meg önmagamról, például a halogatásomnak az volt oka, hogy általában túlvállaltam magam. Mivel ezt tudatosítottam a kedves mestercoachom segítségével és figyelek rá, ma már egyre inkább ez a normám és egyre ritkábban történik meg. Másik példám, hogy a gyerekeim születésével, én az öntudatos, magabiztos és független nő, olyan „gyönyörűen” elkezdtem alárendelődni – tudattalanul – a házasságomban, mint anno anyukám, amit pedig el akartam kerülni. Csakhogy önmagában az elkerülés semmit sem ért, ha nem vagyunk rá tudatosak és nem ismerjük fel ezt a káros mintánk. Szembenézni önmagunkkal az egyik legfélelmetesebb dolog a világon, hiszen mi van, ha olyat találok, ami nem tetszik. Sokszor a félelem vezérel minket, hogy ne merjük megmutatni a valódi énünk, mert az sebezhetővé tesz és kiderülhet, hogy halandók vagyunk és talán már nem fognak minket szeretni.

Azt kell, hogy mondjam az önismereti munka egyáltalán nem könnyű. Megkockáztatom, hogy életünk talán egyik legnehezebb feladata, mégis megéri; mert ezzel megismerhetjük a valódi önmagunk és olyan fejlődési szintet érhetünk el, amivel új távlatok nyílnak meg előttünk és rátalálunk az annyira vágyott szeretet teljességére. Visszatérve a kérdésedre: csakis úgy egyeztethető össze meg, hogy a méltányos bánásmódon, egyenlőségen, nyitottságon, őszinteségen, jó kommunikáción és szereteten alapuló értékek vannak előtérben, amihez társul az önmagunkért vállalt felelősség, elfogadás és együttérzés. Ezek nélkül nem működne, de a jó hír az, hogy ezt bárki meg tudja valósítani. Ha megvan az akarat, jó, de önmagában nem elég; ezért tedd be mögé az elhatározást, a lelkesedést, a tanulni vágyást, a munkát, alázatot és biztosan eléred a célod.

Ehhez is van egy idézetem: „Vannak emberek, akik azt várják a külső körülményektől, hogy majd mélyen megváltoztatják őket. Pedig ez nem történik meg, mert a változások mindig belülről jönnek először, aztán változnak meg csak a körülményeink.” (Elliott Goldwag)

Antal-Ferencz Ildikó

Szabadúszó újságíró, blogger

Kövesd a Facebook oldalam ITT, hogy megoszthasd ezt az írást és értesülj a többi bejegyzésemről is!